Különösen a böjti időszakban figyelünk oda azokra a külső-belső elvárásokra, amelyek szeretnék meghatározni életünket, tevékenységeinket. Nemegyszer mást sem teszünk, mint megpróbálunk megfelelni ezen elvárásoknak, s időnk jelentős részében a mások vagy magunk által meghatározott feladatokat próbáljuk teljesíteni. Bármilyen lendülettel is futunk e mókuskerékben, rendszeresen megtapasztaljuk, hogy több az elvárás, mint a teljesítmény, s hiába próbálunk még jobban igyekezni, mindig akad valami, amivel nem tudunk végezni. Így egyre több „tartozásunk” keletkezik, akár számon kérik, akár nem. S amikor találkozunk egy be nem teljesített elvárással, haladékot, időt kérünk: mindent megteszünk, csak kicsit tovább tart… Gyakran magunknak sem merjük bevallani, hogy ez a „tovább tart” azt jelenti, hogy ennek az elvárásnak sosem fogunk megfelelni. S közben nőnek a tartozás-hegyek. Ebben a helyzetben gyógyító lehet Jézus egyik példabeszéde:
Mt 18,23 Hasonlít a mennyek országa egy királyi emberhez, aki elszámolást akart tartani szolgáival. 24 Az elszámolás kezdetén odavezettek hozzá egyet tízezer talentum tartozással. 25 Nem lévén neki miből megadni, elrendelte az úr, hogy csukják le a feleségével, a gyerekeivel, s mindennel, amije van, s adja meg. 26 Leborulva pedig a szolga hódolt előtte mondva: „Légy türelmes hozzám, és mindent meg fogok adni neked.” 27 Megesett az úr szíve azon a szolgán, elengedte őt, és a kölcsönt elengedte neki.
28 Kimenve az a szolga találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral, és megragadva torkát szorította mondván: „Add meg, amivel tartozol!” 29 Leborulva hát a szolgatársa kérlelte őt mondva: „Légy türelemmel hozzám, és megadom neked!” 30 Ő pedig nem akarta, hanem elmenve börtönbe vetette őt, amíg megadja tartozását.
31 Látván hát a szolgatársai a történteket nagyon elszomorodtak, és eljőve pontosan beszámoltak uruknak az egész történetről. 32 Akkor odahívva őt az ura mondja neki: „Gonosz szolga! Azt az egész tartozást elengedtem neked, amikor kértél engem. 33 Nem kellett volna neked is könyörülni szolgatársadon, ahogyan én is megkönyörültem rajtad?” 34 És ura haragudva átadta őt a poroszlóknak, amíg meg nem adja az adósságát.
Szinte érthetetlen e szolga viselkedése, gonoszsága, megátalkodottsága. Hogyan lehet valaki ennyire embertelen, ennyire anyagias, ennyire kegyetlen? Ezt csak akkor érthetjük meg, ha észrevesszük e szolga kérése és ura válasza között a hatalmas különbséget. A tízezer talentummal adós szolga türelmet, haladékot kér, s megígéri, hogy adósságát rendezni fogja. Egy talentum mintegy 20-40 kg tömegű ezüst, ennek a tízezerszerese ma is csak nehezen felbecsülhető vagyon. Nem derül ki, hogyan sikerült e szolgának ennyi adósságot felhalmoznia; ám egészen biztosnak tűnik, hogy ezt az adósságot ő soha nem fogja tudni kiegyenlíteni. Mégis haladékot kér, mindent megígér urának, s mindent megtesz, hogy mielőbb összegyűjtse e hatalmas összeget.
Az ura nagyon jól tudja, hogy ezt az összeget már soha nem fogja visszakapni – függetlenül attól, hogy mit tesz a szolgával. Ezért nemcsak haladékot ad neki, hanem elengedi az adósságát. Ettől kezdve ez a szolga nem adós, nincs tartozása. Ám ő nem hallja ura szavait, csupán a haladékkérelmének meghallgatása jut el a füléig. Ezért örül meg annyira, amikor egyik adósával találkozik, hiszen felcsillan előtte a pénzszerzés és a törlesztés lehetősége – még ha az a száz talentum csupán száz napi munkabérnek felel is meg; s egy talentum 6000 dénárt ért. A száz dénár tehát nem segített rajta, ám ő mindent meg akart tenni vélt adóssága rendezéséért. Így válik érthetővé kegyetlensége, amelynek alapja végső soron a süketségéből fakadó tudatlanság: nem tudta, nem hallotta, hogy elengedték adósságát.
Jézus ezt a példabeszédet a mennyek országáról mondja, vagyis arról az életformáról, amelyre minden követőjét hívja. E példabeszéddel emlékeztet: az igazán nagy tartozás, amellyel Istennek tartozunk, már elengedtetett. Kiszállhatunk tehát az elvárások mókuskerekéből, s nyugodtan elengedhetjük azokat az elvárásokat is, amelyekkel mások torkát szorongatjuk. Mert életünk nem teljesítményünktől, hanem a Mennyei Atya jóságától függ.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2017.03.31.
