Kertünk paradicsom volt, Virága csupa csoda, Eperfánk mesemódon Az égbe szökött, oda. Nagy levele vígan esőzött Fejemre, mennyei áldás, S ha jöttek a bánatos őszök,…
Gyötrött és tépett magamat Régi hiteiben fürösztve Vérből, jajból és lángból Szedegetem össze S elteszem, mint életes holtat. Kell még Tegnapról hív tanu S kell…
Annak a tévedésnek nem lett volna szabad megtörténnie. Nem is lett volna semmi baj, ha Hildácska, a rendelőintézet kissé már hervadófélben lévő bombanője nem aznap…
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te,…
A héven ülök, útban munkába. Kicsit arrébb három idegen, egy farmeros, borostás fiatalember, szemben egy fiatalabb és egy idősebb nő. No meg az ellenőr, aki…
Ma reggel nem volt ülőhelyem. Ez ritkán fordul elő, de így most kényelmetlen álldogálással, bosszankodással indult a napom, ami nem annyira ritka, de mégis…, azért…,…
Te soha többé nem leszel nyugodt, S nem lesz tiéd a nyárspolgári béke, Mert beléd hullott az Isten vetése, És azt kitépni nem lehet, Vagy…
Sötétkék selymét Az égi sátor Kitárja – s csönd lesz A végtelenség. A messze élet Itt zeng szívemben S e zene békén Az égre réved……
Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt fejemre a perc lágy, szirupos árja, a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs, magányom mégis csonthéjába zárja. Kemény vagyok és omló por…
