Mint kerek betonkeverő, forog ott fönn a nyári Nap, dőlnek belőle remegő, finom szemcséjű sugarak. Egy patak partján hűsölök, árnyékot vet a parti sás. Szemembe…
Térben és időben egy vagy a világgal, lassan növő fűvel, békés pálmaággal. Egy vagy Teremtőddel, egy vagy önmagaddal, egy a mindenséggel – a múló anyaggal. …
Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen, A virradati Napba két szemmel belenéztem. És ama reggel óta, örökre megigézten, Járok fényittasan és a Nap jár velem. Egy…
A legnagyobb művészet tudod mi? Derűs szívvel megöregedni… Pihenni ott, hol tenni vágyol, Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol. Nem lenni bús, reményvesztett, Csendben…
Engem gyengébbnek faragtál ki, Hogysem próbáidat Állhatnám, Uramisten Dicsérve Téged rendületlenül. Azért ígyen könyörgök Hozzád: Ne próbálj engemet! Tudom, hogy vannak választottjaid, Akiket szentté finomít…
Én a szívemet szétszakítottam: Ahány darabja, annyifele van. Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet, És csorbát nem szenved a szeretet. Hittem, hogy minden darab…
Néha a kezem kezedbe fogod És sétálni viszel. És én olyankor oly boldog vagyok! Mogorva házak ránknevetnek, Tarágú fák bókolva integetnek. Amerre megyünk, minden énekel.…
– Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? – kérdeztem egyszer anyát. – Magról vetik – nevetett rám. – És honnan szerzik hozzá a magot? – Nem…
Alig volt dél – és íme este már, az ablakot ködfátyol keni be, áttetszik rajt’ sok vonalatlan árny sötét és mégis halavány szine. Benn ágy…
Visegrádi fénykép, Imre Gyurinak Körül feketecsipkés rom-falak… Sziklába markol még a gyökerük. A Duna ballag a várhegy alatt S a nap a málló kövek közé…
