Juhász Gyula Az élet szonettje …És minden alkony opálosan éled És minden hajnal szőkén rámkacag És mindig forrnak vágyak és nyarak, Be csodás vagy, csókok…
Aranymisémig kisfiú koromtól Bűneimet meggyóntam számtalanszor, Papok térdére, angyalok fülébe, Az Isten irgalmának tengerébe. Látszik-e vajon emberi valómon, Hogy ötven éve mindugyanazt gyónom?…
Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol…
A lélek él, Testvéreim, És hitet nem cserél. A lélek él: betűben, színben, fában, Hullámos hangban és merev márványban, Száz változáson át – Amíg meg…
Térben és időben egy vagy a világgal, lassan növő fűvel, békés pálmaággal. Egy vagy Teremtőddel, egy vagy önmagaddal, egy a mindenséggel – a múló anyaggal. …
Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen, A virradati Napba két szemmel belenéztem. És ama reggel óta, örökre megigézten, Járok fényittasan és a Nap jár velem. Egy…
A legnagyobb művészet tudod mi? Derűs szívvel megöregedni… Pihenni ott, hol tenni vágyol, Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol. Nem lenni bús, reményvesztett, Csendben…
Engem gyengébbnek faragtál ki, Hogysem próbáidat Állhatnám, Uramisten Dicsérve Téged rendületlenül. Azért ígyen könyörgök Hozzád: Ne próbálj engemet! Tudom, hogy vannak választottjaid, Akiket szentté finomít…
Én a szívemet szétszakítottam: Ahány darabja, annyifele van. Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet, És csorbát nem szenved a szeretet. Hittem, hogy minden darab…
Az első könyvem első oldalára a „soha-meg-nem-elégedés” himnuszát írtam be. Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még, sokat szereztem, sokat el is…
