Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen, A virradati Napba két szemmel belenéztem. És ama reggel óta, örökre megigézten, Járok fényittasan és a Nap jár velem. Egy…
Bizony, egyszer majd fölserdülsz fiam, és állkapcsodon felpattan a zár, és beszélned kell. De emberi szó nem oszlik, mint a füst, vagy mint a köd,…
Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a világ körűlem,…
Esténkint – régi keresztény szokás volt – Számot vetek a lelkiismerettel: Mit tettél ember, mit vétettél ember? És mit nem tettél ember, most felelj? Csordultig…
Tegnap kaptam egy almát Emesétől. Elég jó dolog volt. Az alma is, és az is, hogy kaptam. De amikor bele akartam harapni, rájöttem, hogy ha…
Néha a kezem kezedbe fogod És sétálni viszel. És én olyankor oly boldog vagyok! Mogorva házak ránknevetnek, Tarágú fák bókolva integetnek. Amerre megyünk, minden énekel.…
– Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? – kérdeztem egyszer anyát. – Magról vetik – nevetett rám. – És honnan szerzik hozzá a magot? – Nem…
Alig volt dél – és íme este már, az ablakot ködfátyol keni be, áttetszik rajt’ sok vonalatlan árny sötét és mégis halavány szine. Benn ágy…
Visegrádi fénykép, Imre Gyurinak Körül feketecsipkés rom-falak… Sziklába markol még a gyökerük. A Duna ballag a várhegy alatt S a nap a málló kövek közé…
Az alábbi linken Cakó Ferenc homokanimációját láthatjuk, melyet Antonio Vivaldi Négy évszak című művének tavasz tétele ihletett. A zene hallgatása közben nemcsak a dallamok idézik…
