Juhász Gyula Az élet szonettje …És minden alkony opálosan éled És minden hajnal szőkén rámkacag És mindig forrnak vágyak és nyarak, Be csodás vagy, csókok…
A lélek él, Testvéreim, És hitet nem cserél. A lélek él: betűben, színben, fában, Hullámos hangban és merev márványban, Száz változáson át – Amíg meg…
Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet, Hadd vigyen el engem apám udvarára, Apám udvarára, anyám hajlékába, Hadd legyek mégegyszer, ha csak egy órára, Kisgyerek, a…
Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a…
Ó Istenem, de könnyű volna az élet-terhek hordozása, ha tudnám azt, hogy minden könnyem Valakinek a mosolygása. Ha tudnám azt, hogy minden álmom, amit az…
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint…
Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van…
Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserüség. Kaptál ütleget, kaptál…
Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány,…
Tágas, időtlen élete mellett megiramodott az enyém, átzakatol, mint a réten az expressz, pedig az a gyönyörű, kusza fű csupa fény. Néki bogárka, rigófióka, konyhakövön…
