Sokáig csupán csillagok lakták az égbolt magasát. Pislákoló fényükben a világ sokáig élt örök árnyékban, ezüstszín gyászruhában. A sötétségben ezidőtájt nagyon egyedül vándorolt a föld.…
Vállat-vető minden vállal, Kis halállal, nagy halállal, Sok igazzal és sok állal -: Szürke Sorsom mindig vállal. Mindig vállal: egyszer élek, Sohasem leszek cseléded, Nem-kért…
Halott. De mégis él. A széken ül velünk szemben. Étkezik. Beszél és hallgat. Néz, ha nézem, kulcsolja sápadt kezeit. Átlábolt, át a szörnyű vészen. Most…
És végül megértjük hogy mindaz, ami szépség a nemlét s a világ vak labirintusa a levelek szegélye oly utak kapuja melyek a végtelenre nyílanak, a…
„Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére.” (1Móz 48,22) Az utolsó óráit élő, aggastyán Jákób tekintete már elhomályosul, de fiához,…
Ez a két szó nagyon furcsa együtt. Azt gondolnánk, hogy a gyerekeknek semmi dolguk a halállal. Inkább maradjanak meg ártatlanságukban, reményeikkel és álmaikkal, minthogy a…
