A válságtapasztalat életutunk természetes kísérője: találkozhatunk vele az élethosszig tartó fejlődés során egyik életszakaszból a másikba lépve; betegség, kapcsolati nehézségek, veszteségek, traumatikus események kapcsán.
Amikor nehézséget élünk át, sajátos változás-kényszer állapotába kerülünk. Ha számítottunk a nehézségre, volt alkalmunk felkészülni rá, könnyebb helyzetben vagyunk; de így is számtalan előre nem látható szituáció adódhat. A továbblépéshez nem kerülhetjük el a küzdelmet.
Mivel a nehézség érzelmi megterhelést is jelent, elsősorban arra van szükségünk, hogy megnyugodjunk, „lecsendesítsük” a bennünk dúló érzelmi „vihart”, hogy szembe tudjunk nézni az elénk táruló kihívással. Ebben a legnagyobb támaszt az nyújtja, ha meg tudjuk osztani valakivel a problémát. A megértő, figyelmes meghallgatás azonban akkor valódi segítség, ha mentes marad az értelmezéstől, az „így csináld” tanácsoktól, hiszen ezek mind kívülről jövő, nem pedig belülről fakadó megoldást kínálnak. A problémamegoldás folyamata akkor gyümölcsöző, és vezet igazi belső növekedéshez is, ha megtaláljuk a saját utunkat benne, s a bennünk rejlő képességekre építünk.
Ha készek vagyunk a megküzdésre, döntési szituációba kerülünk: a helyzet értékelése során előbb megfogalmazzuk a problémát, megítéljük a súlyát. Információkat gyűjtünk a megoldáshoz: számba vesszük korábbi tapasztalatainkat, felmérjük szükségleteinket, igényeinket, erőforrásainkat, átgondoljuk az előttünk álló alternatívákat, végiggondoljuk a lehetséges következményeket. Mérlegeljük, mi az, amin változtatni tudunk: ha maga a helyzet nem változtatható, a belső hozzáállásunkon, vagy önmagunkon kell változtatnunk. Azonban sem a döntési folyamat, sem pedig maga a változtatás/változás nem könnyű; a megküzdéshez szükségünk lehet szakember segítségére.
A válságos helyzet kimenetele nagymértékben függ attól, hogy hogyan tekintünk rá: meglátjuk-e benne a növekedés lehetőségét is, megleljük-e a benne rejlő értelmet. Különösen létünk határhelyzeteinek megtapasztalása tesz próbára bennünket: esendő voltunk (a rossz, a bűn), a szenvedés, és a halállal való szembesülés, melyek által emberi törékenységünk és tehetetlenségünk tárul elénk. A fájdalmas tapasztalattal együtt azonban a határhelyzetek magukban hordozzák az „igazi létünkre ébredés” lehetőségét (Jaspers). A nehézségek újra és újra az értelemkeresés ösvényeire vezetnek, ahol belső utunk, hitünk is elmélyülhet, megújulhat.
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2013.11.03.
