Mindig Bébiről akartam írni, de sose sikerült. Viszont bármit is írtam le, ő „fogta a kezemet”. Hogy kicsoda is Bébi? Anyám nővére, ki egy gyerekkori szerencsétlenség miatt egész életére „idiótává” nyomorodott. Harminchat éves volt, amikor én négy-öt éves lehettem. Velünk, nővéremmel és legfőképp velem realizálta tulajdonképpen elveszett és nem létező gyerekkorát. Igaz, ő ügyelt rám, ő ápolt és ő sétáltatott, de beszélni már én tanítgattam Bébit. Később – félig tudatosan, félig öntudatlanul – egész ars poétikámat lényegében tőle kölcsönöztem. Azt a súlyos örömöt, amellyel egy-egy újabb tárgyat sikerült fokról fokra megneveznem. Nekem őt nem „megírnom” kell, hanem közösen kell, hogy megszólaljunk.
Könyvem formája a naplóforma lenne. Egyszerre Bébi és a saját „naplóm”. A dátumok 1890 és 1974 közt ugrálnának, jelezve hogy sose az az aktuális nap, amit naptár szerint épp megélünk. Persze egy ilyenféle dátum, hogy „1928. február 2.”, nem azt jelentené ebben a koncepcióban, hogy a dátum pontos, de azt igen, hogy konkrét élményről, konkrét napról van szó.
A naplót hol Bébi írná, hol én. Egymás mellett békésen összebújna egy idióta-univerzum híradása s egy rövid elmefuttatás Pascalról, s megint máskor csakugyan nem lehetne tudni, ki is, aki beszél?
Amikor Bébi: én lennék az ő nem létező nyelve, szava, szája. Amikor én: Bébi lenne az, aki ösztöneim mélyén eligazít, és hozzásegít egy-egy fölismeréshez.
Félelem fog el, amikor hosszas keresgélések és álmodozások után először írok erről a megíratlan-megírandó könyvről. Úgy érzem, ez lehetne az én első (s talán utolsó) valódi könyvem. Játszma, amivel mindent eljátszhatok, s ugyanakkor lehetőség arra a bizonyos lépésre, amivel a „partit” megnyerhetem.
Könyvem címéül ezt választottam: „Végre beszél”. Mint egy gyermek, mint egy idióta, vagy mint valaki, akiből sikerült végre kipofozni az igazságot. Könyvemnek, ennek a rendhagyó naplónak, mint az a föntiekből nyilvánvaló, adhatnám azt a címet is – amit persze nem adok –, hogy „végre beszélek”. De itt másról, többről lenne szó. Ennek a könyvnek, ha egyáltalán értelme van, az ellen-skizofrénia csillaga alatt, az összetartozás csodájának jegyében kellene megszületnie.
(1974; Ms 5935/18)
Feltöltve: 2017.10.08.
