Mk 5,25-34
Jézus rengeteg embernek adta vissza egészségét, s néha talán irigykedve olvassuk az evangéliumokban, milyen egyszerűen gyógyított. Jó volna, ha hasonló erővel találkoznánk, ha hasonló gyógyulásokon mehetnénk keresztül, vagy szenvedő embertársainkat segíthetnénk ilyen egyszerű gyógyuláshoz. Jézus mégsem csodadoktor. Gyógyításaiban mindig többet tesz, mint beteg szervek helyes működésének elősegítése. Jézus mindig az egész emberre tekint, az egész ember egészségét szolgálja. S ez bizony azoknak, akiket meggyógyított, gyakran nagy kihívást jelentett. Így volt ez akkor is, amikor egy névtelen asszonynak adta vissza egészségét.
Mielőtt az eseményekre figyelnénk, érdemes emlékezetünkbe idézni a körülményeket. Nemcsak a vérfolyásos asszony keres gyógyulást Jézusnál, hanem egy Jairus nevezetű elöljáró is. Ráadásul Jézus érkeztére hatalmas tömeg verődik össze; mindenki tolakodik és lökdösődik, a névtelen tömegben mindenki Jézushoz akar – legalábbis kívülről – közelebb kerülni. Ezt a tülekedést használja ki a vérfolyásos asszony: a névtelen tömegben névtelen gyógyulást keres, szinte mágikus erőt tulajdonít Jézusnak, akivel nem találkozni szeretne, csupán egy kis „gyógyerőt” akar meríteni. Az asszony szívesen megmaradna ebben a névtelenségben, szeretné elkerülni a Jézussal való találkozást. Terve majdnem tökéletesen sikerül.
A tömegben mindenki együtt van, s mégis mindenki egy kicsit egyedül van. Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra, mindenki maga akarja megérinteni Jézust, mindenki a másikat próbálja kicsit hátrébb lökni. Nem tudjuk, ki mit várt egy-egy érintéstől. Csupán az asszony szándékát ismerjük: gyógyulást keres. Szeretné, ha megszűnne szenvedése, nyomorúsága, betegsége. Nem Jézusra kíváncsi elsősorban, sokkal inkább saját egészsége érdekli. Ezét közelít hátulról. Talán szeretné elkerülni a találkozást. Terve majdnem tökéletesen sikerül: érzi a gyógyulást, az enyhülést, panaszainak megszűnését. Akár haza is mehetne, hiszen meggyógyult, végre teljes életet élhet, nem kell tovább szenvednie. Az igazi gyógyulás azonban még hátravan.
Jézus több akar lenni és több annál, hogy annyiban hagyjon egy ilyen enyhülést. Ami az asszony életében történt, az csupán tüneti kezelés volt, nem igazi gyógyulás. Jézus kérdése – egy ember kivételével – mindenkit meglep, Jézust azonban most kizárólag ez az egy ember érdekli. Találkozni akar vele – szemtől szemben, annak ellenére, hogy nyomorgatja a tömeg. Az asszony érzi, hogy a találkozás elkerülhetetlen, így belép a Jézussal való párbeszédbe, s elmondja a teljes igazságot. Talán kíváncsiak vagyunk erre a teljes igazságra, az evangélista ezt mégsem közli. Ez az asszony és Jézus titka. És éppen ebben a párbeszédben gyógyul meg igazán az asszony. Eddig betegsége miatt nem élhetett teljes életet. Félt az emberektől, a találkozásoktól. Embersége is beteg volt. Ebben a találkozásban, a teljes igazság elmondásában gyógyul meg embersége. S Jézus azért áll meg, hogy emberségét gyógyítsa meg. Ebben a párbeszédben már nem számít a tömeg, a lökdösődés, a tülekedés, mert Jézus teret ad ennek az asszonynak, ahol Jézus tekintetében egészen új módon találhat önmagára.
Jézus nekünk is teret ad. Meghív arra, hogy a jelenlétében váljunk igazi önmagunkká. Természetesen történhet ez egy beszélgetésben, ahol minden sebzettségünk ellenére megtapasztaljuk a másik ember és Jézus gyógyító tekintetét. Mert az ő tekintetében tudunk őszintén szembenézni önmagunkkal, s az ő tekintetében válhatunk igazi önmagunkká.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2013.10.13.
