Vajon tudjuk-e, mit rejt magában a járás testi-lelki képessége és lehetősége a XXI. században?
A járás az a mozgásmód, amelyet a leggyakrabban használ az ember, és ennek képessége teszi lehetővé számára az önálló helyváltoztatást.
A járás az ember legtermészetesebb mozgástevékenysége
A mozgásszervek tartják meg és mozgatják térben és időben az emberi testet. A testtartás és a helyváltoztatás szorosan összefügg; a felegyenesedés, vagyis az egyenes testtartás két lábon, majd a járás a mozgatórendszer átalakulását eredményezte. Szabaddá váltak a felső végtagok, így a testsúly megtartása a gerincre és az alsó végtagokra hárult. Felegyenesedésünkkel megváltozott a test súlypontja és súlyvonala. A súlyvonal a gerinc elé került, így álló helyzetben a hátizmok tartják meg a testet, de az előrehajlás megakadályozásában szerepe van a hasüregi nyomásnak is. Álló helyzetben a legnagyobb súly a lumbális csigolyákra nehezedik. Ezért is érzi sokszor a mai kor embere, hogy milyen nagy teher nehezedik állás és járás közben a gerinc ágyéki szakaszára.
Az ülő életmód miatt a gerinc melletti kisizmaink vérellátottsága csökken, a nyak merevvé válik, a karnak a test előtti állandó munkája során (például a számítógép használatakor) a váll előreesésével a hát izmai könnyen megnyúlnak, a mellkas izmai beszűkülnek, ami a légzésünkre is befolyást gyakorol. Tehát a „modern életstílus” feszítettsége, stressze komoly hatással van a testre. A test átmozgatása, karbantartása nem esztétikai kérdés, hanem égető életszükséglet.
A két lábon járás során a kar és a láb átlós testmozgást végez, így tempósabb gyalogláskor, futáskor és a nordic walkingnál is.
A két lábon járás az emberre jellemző motoros teljesítmény
A járást a természetes mozgásokhoz szokás sorolni. A kisgyermekkorban megtanult járás szervesen beépül a motoros viselkedésbe, és a kisagy ezeket a begyakorolt, automatikussá vált mozgásokat tárolja. A későbbi testi növekedés csupán módosítja járásunkat.
Az ember egyedisége az idő múlásával járásának módjában is egyre karakteresebben nyilvánul meg. Járásunkat több tényező – például az alkat, a testméret, érzelmek, hangulatok
vagy a tanulás – is befolyásolja. Ha baleset vagy betegség következtében sérül ez a motorikus képességünk, a járást újra kell tanulnunk.
Életfeladat: Az élet örömei közé tartozik, hogy képesek vagyunk járni. Értékét ne csak akkor kezdjük el becsülni, ha már nem vagyunk rá képesek!
Forrás: Molnár Renáta: A „Mesteredző”, aki értünk gyalogolt. Jézusi gyaloglás/Gyaloglás Jézussal. In: Molnár Renáta – Hofher József SJ: A mozgás lelkisége — Nordic walking és szemlélődő ima. Jezsuita Kiadó, Budapest, 2016. 36-37.
Feltöltve: 2017.01.15.
