A megbocsátás és mi magunk
A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt vízfelszínt. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk előzőleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat.
Idézzünk föl egy olyan alkalmat, amikor megbántottak minket! Ha keserűen ragaszkodtunk fájdalmunkhoz, nyoma sem volt békességünknek. Ha engedtük lelkünkbe lopakodni a harag és megbántottság érzését, azzal megzavarhattuk családunk, barátaink vagy munkatársaink békéjét is. Ha bosszúságunkat azután továbbadtuk másoknak, láthattuk, hogyan söpör keresztül fájdalmunk negatív hatása a családunkon, közösségünkön vagy munkahelyünkön.
A megbocsátás viszont lecsillapítja a zűrzavart, tompítja azt a vágyat, hogy haragunkat máson töltsük ki, összetart családokat, és harmóniát hoz emberi kapcsolatainkba. Olyan, mint a nyugalom szigete a dühös tengeren: gyakran keressük, ám ritkán találjuk meg.
(…)
Az 1980-as évek elején kezdetét vette egy szolid folyamat a pszichológiában: a szakemberek elkezdtek foglalkozni a megbocsátás gyakorlati oldalával, a következő kérdésekre keresve a választ:
Mi történik az ember szívében és agyában, amikor megbocsát?
Hogyan fejleszthetnénk azon képességünket, hogy tudjunk megbocsátani?
Használnak-e a pszichológiai eljárások, ösztönzőleg hatnak-e a megbocsátásra?
Ki vágyik bocsánatra, miután megbántott valakit?
Javítja-e a kapcsolatokat a megbocsátásra való készség?
Milyen hatással van a megbocsátás a szellemi és a testi egészségre?
Emberi kapcsolataink egészségére?
Közösségeink és társadalmunk egészségére?
A pszichológiai kutatások fontos tényeket tártak fel arról, hogy miként válhatunk egyre jobban megbocsátani tudó emberekké, és hogyan használhatjuk a megbocsátást önmagunk, társas kapcsolataink és a körülöttünk levő világ gyógyítására.
(…)
Mit jelent megbocsátani?
A tények. Az empirikus kutatás feltárt néhány meglepő és fontos tényt a megbocsátásról:
• Erkölcsi integritásunk veszélyeztetése nélkül is lehet megbocsátani.
• Fájdalmas emlékeinket – amikor megbántottak bennünket – könnyebben megváltoztathatjuk, mint gondolnánk.
• Empatikus készségünk fejlesztésével javíthatunk megbocsátó képességünkön.
• Növelhetjük annak az esélyét, hogy megbocsássanak nekünk azok, akiket mi bántottunk meg, ha megfelelő módon, őszintén bocsánatot kérünk tőlük.
• Ha túl sokat foglalkozunk azzal, hogy mit gondolnak rólunk mások, képtelenek leszünk bocsánatot kérni, amikor megbántunk valakit.
• Akár egy röpke óra alatt is fejleszthetjük megbocsátó képességünket.
• A neheztelés és az ellenségeskedés kihathat testi egészségünkre.
• Javíthatunk testi, szellemi egészségünkön és emberi kapcsolatainkon, ha megbocsátó életet élünk.
Mielőtt belefognánk a megbocsátás pszichológiai aspektusainak vizsgálatába, le kell szögeznünk, mit is jelent a megbocsátás, és hogy e könyvben hogyan használjuk ezt a kifejezést. Ennek érdekében először is tekintsük át azokat a helyzeteket, amelyekben megbocsátás történik!
A kontextus. Megbocsátás olyan emberi kapcsolatainkban van jelen, ahol a másik fél bizonyos viselkedésmódot vár tőlünk, és mi is ezt várjuk tőle. Abban bízunk, hogy a velünk kapcsolatban állók megfelelnek ezeknek az elvárásoknak. Egy adott időben több emberrel is bizalmi kapcsolatban állunk: szerelmünkkel, családtagjainkkal, közeli vagy távoli barátokkal, a tágabb családdal, ismerősökkel és kollégákkal. Kapcsolatban állunk azokkal, akik kiszolgálnak bennünket az étteremben, a bankban vagy az élelmiszerboltban. Még azt is mondhatjuk, hogy többé-kevésbé bizalmi kapcsolatban állunk azokkal, akik mellett elhaladunk az autópályán: megbízunk bennük, és ők is megbíznak bennünk, hogy biztonságosan vezetünk, mindazok jólétét szem előtt tartva, akikkel közösen használjuk az utat.
Terítékre kerül a megbocsátás akkor is, amikor az egyik ember tettei sértenek egy másikat, következésképp ártanak kapcsolatuknak. Sokféle cselekedet sorolható ebbe a kategóriába. Nyilvánvaló, hogy az erőszak, a durva bánásmód kárt okoz a kapcsolatnak, de az sérülhet egy meggondolatlan szótól, árulástól, kétértelmű kritikától, rasszista megjegyzéstől, tisztességtelen viselkedéstől, szexuális hűtlenségtől, sőt, vakmerő és agresszív vezetéstől is.
Az évek során számos embertől kérdeztük meg, hogy melyek voltak életében azok az események, amikor nehezére esett megbocsátani. Íme egy lista a leggyakoribb sérelmekről:
• amikor egy barát elárulta;
• amikor szerelme megcsalta;
• amikor főnöke vagy munkatársa rosszul vagy tisztességtelenül bánt vele;
• amikor egy szerelmi kapcsolatnak vagy házasságnak vége szakadt;
• amikor szülei elhanyagolták vagy
sértegették;
• amikor egy barátja elutasította.
(…)
Amikor mások tettei megbántanak minket (és sérelmet okoznak kapcsolatainkban), többféleképpen reagálhatunk. Cselekedeteinket a legtöbb esetben elsősorban saját becsületünk és biztonságunk megóvása motiválja. Reakcióink irányulhatnak kifelé, például visszavághatunk, elkerülhetjük a másikat, tudomást sem vehetünk vagy pletykálhatunk róla, esetleg véget vethetünk a kapcsolatnak. Igazságszolgáltatásként kihívhatjuk a rendőrséget, vagy beszélhetünk egy tanácsadóval. Becsületünk és biztonságunk megóvása érdekében befelé is irányulhatnak reakcióink: például azáltal, hogy fájó emlékeket idézünk fel, vagy azt mondogatjuk magunknak, hogy milyen rossz ember, aki megbántott, és terveket szövünk arról, hogyan állhatnánk bosszút rajta.
Integritásunkat és biztonságunkat kétségkívül helyénvaló szem előtt tartanunk, hiszen nem engedhetjük, hogy mások bántó viselkedése folyamatosan kárt okozzon akár nekünk, akár másoknak. Azonban énünk védelmére irányuló motivációnk annyira erős, hogy könnyen kiölhet belőlünk bármilyen egyéb vágyat, ami a sérült kapcsolat meg¬gyógyítását vagy helyreállítását célozná, ez pedig meggátolja, hogy megtegyük saját részünket a dolgok jobbra fordítása érdekében.
Forrás: Michael E. McCullough, Ph.D. – Steven J. Sandage, M.S. – Everett L. Worthington Jr., Ph.D.: MEGBOCSÁTÁS – Hogyan tegyük múlt időbe a múltunkat? Harmat Kiadó, Budapest, 2016. Részletek a 17.,19., 20-21., 23. oldalakról.
Feltöltve: 2017.03.31.
