Gyermekkor: furcsa világ. Minden lehetséges. Szinte mindenhez segítség, felügyelet kell.
Titkok tárháza és elmesélt történetek elegye. Bármin el lehet pityeredni és hasfájásig lehet kacagni. Néha ugyanazon a dolgon. Egy álomnak tûnõ állandóság és mindig változó történés. Mennyire várjuk a végét és milyen gyorsan szeretnénk a felnõttségünkbõl visszahúzódni a gyermekség védõburkába!
Elkezdeni bármit, amit még nem játszottunk, ami ismeretlen, felfedezni való. Alagutat és szörnyet látni, két keréken, elengedett kézzel száguldani, kitámasztó kerék nélkül. Kisebb- nagyobb sebekbõl felépülni, újra próbálkozni egy-egy elrontott pillanat után. Érezni, tudni, hogy felfedezni jó, s este otthon elmesélni apunak, anyunak, hogy „képzeld Orsi volt a fogoly, de én kimentettem, mert meg akartam menteni, mert meg kellett vigasztalni, mert õ lesz a feleségem ám….”
Aztán átérezni, hogy meg tudunk tenni szinte mindent, hogy a kocsi árkokat repüljön keresztül, hogy végre sikerült kiorigamiznom a rinocéroszt, hogy az osztály elsõ lett a versmondó versenyen, és „képzeld a szünet elõtt már megtanultuk az Ákos, Én meg a Kata a miatyánkot latinul teljesen végig”. Hogy nagyok leszünk, hogy nagy leszek. De legalább akkora mint a másik osztályba járó fiú aki már nem engedi, hogy az apukája a táskáját vigye.
Pintér Tamás Pius smc
Sík Sándor:
Apró lelkecskék
És a Küllõ jár. Komolyabb kalásznak
Váltja mély csendjét fiatal vetésem.
Gyermekkönnyû fõm olajok titkától
Hajlani látom.
Sas fehér útját magasok haván át
Féktelen dallal, gyerekes gyönyörrel,
Ember-súly nélkül ki kacagva jártam,
Szárny-nekibontva:
Most öreg klastrom folyosói hûsén
A jövendõnek fiatal reményét,
Óvatos kézzel eleven virágú
Sarjakat oltok.
Élesztem lángját tüzemen tüzellõ
Apró lelkecskék puha szép szemének,
Apró szívecskék erein tapintom
Titkaid, élet.
Feltöltve: 2014.01.26.
