A szeretet akkor okoz igazán örömet, ha figyelmünk középpontjában inkább az áll, hogy szeretetet adjunk, nem pedig az, hogy szeretetet kapjunk. Elsősorban ezért írtam egy újabb könyvet a szeretetről. A szeretet témáját taglaló írások legtöbbje arról szól, „hogyan kaphatjuk meg a szeretetet, amelyre vágyunk”. Ha szeretetet adunk, magunk is szeretetben részesülünk, ám a szeretet tiszta öröme a viszonzástól függetlenül adott szeretetből fakad. Több mint egy évtizeddel ezelőtt írtam egy könyvet arról, hogy miként fejezzük ki hatékonyan a szeretetet a kapcsolatainkban. Az Egymásra hangolva című könyv azóta ötmillió példányban kelt el az Egyesült Államokban, és világszerte harmincöt nyelvre fordították le. Könyvemben a szeretet kifejezésének öt nyelvét mutattam be, melyek a következők:
• elismerő szavak
• minőségi idő
• ajándékozás
• szívességek
• testi érintés
Embere válogatja, hogy természeténél fogva ki melyik nyelven kommunikál jobban. Ha beszéljük valaki más szeretetnyelvét, az illető érezni fogja, hogy szeretjük őt. Ha azonban ezt elmulasztjuk, hiába próbáljuk a többi nyelven kifejezni szeretetünket, az üzenet nem ér célba.
Az olvasók visszajelzései rendkívül bátorítóak voltak. Több ezren írtak azért, hogy elmondják: „Köszönöm, hogy hozzásegített ahhoz, amit mindig is szerettem volna: jól szeretni másokat.”
Ugyanakkor megdöbbentően sokaktól hallottam azt, hogy bár értik, mit jelent az öt szeretetnyelv fogalma, mégsem akarják megtanulni családtagjaik szeretetnyelvét. Egy férj így fogalmazott: „Ha nekem mosogatnom, porszívóznom vagy mosnom kellene ahhoz, hogy a feleségem érezze, hogy szeretem őt, akkor elfelejthetjük az egészet.” Ez a férfi tudta, mit jelent a szeretet, a magatartásán azonban nem akart változtatni.
Korábban azt feltételeztem, hogy ha az emberek tudnák, hogyan kell jól szeretni, akkor alkalmaznák is ezt a tudást mindennapi kapcsolataikban. Belátom, hogy ez a feltételezésem téves volt. A szeretetnyelvek ismerete fontos ahhoz, hogy a szeretetünket kifejezzük, de ha nincs meg az az alap, amelyre a szeretetnyelvek épülhetnek, akkor cselekedeteink és szavaink csak üres gesztusok maradnak.
A szeretet hét vonásának ismerte alapvetően szükséges ahhoz, hogy a szeretetnyelvek bármelyikét használni tudjuk. Ezek a tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a leghétköznapibb érintkezések során is képesek legyünk szeretetet adni.
A nagysághoz vezető út
Meg vagyok győződve róla, hogy az emberek többsége szeretné tudni, hogyan lehet jobban szeretni. Nemcsak törődni szeretnénk másokkal, hanem arra törekszünk, hogy hitelesen tudjunk szeretni minden kapcsolatunkban. Jól érezzük magunkat, amikor energiánkat mások
megsegítésére használjuk fel, mert ezt helyes és nemes dolognak tartjuk,s szégyenkezéssel gondolunk önző tetteinkre.
Mindent összevetve a legtöbb boldog embert azok között találjuk, akik szeretetüket megosztva élik az életüket. Lehetnek köztük olyanok, akik vagyonra tettek szert, de lehetnek egészen kis jövedelműek is, vagy olyanok, akik hírnevet szereztek, de olyanok is, akik nem közismertek. Ám ha életüket arra áldozták, hogy jobb legyen a világ, amelyben élnek, az elégedettség mosolya fog tükröződni arcukon. Ezt az örömet mindenki tapasztalhatja, ha a szeretet hét jellemzője kapcsolatainak természetes részévé válik. (Kedvesség, türelem, megbocsátás, udvariasság, alázat, nagylelkűség, őszinteség – Lásd az előző heti szövegrészben – a szerk.)
Szeretném, ha könyvem segítene annak a férjnek, aki nem tartotta fontosnak, hogy kimutassa a szeretetét, és képes lenne felismerni, hogy a szeretet a nagysághoz vezető út. Remélem, hogy mások is erre a felfedezésre jutnak e könyv olvasása során. Valaki ezt így fogalmazta meg: mindenki szereti azt, aki szeret. Az önző élet magányossá és üressé tesz. A szeretet útja viszont beteljesült és elégedett élethez vezet.
Forrás: Gary Chapman: A szeretet mint életforma. Harmat Kiadó, Budapest, 2013., 22-24.o.
Feltöltve: 2016.12.11.
