Doszkocs Zsuzsa: Tavasz
Itt van végre, megjött közénk, a boldog kikelet.
A természettel minden ember együtt ünnepel.
Zsendül a fű, kibújik az első kis hóvirág.
Rügyezni kezdenek a gyümölcsfák és az orgonák.
A csermely cserfesen csobogva fut-szalad tova,
Hisz elolvadt a téli hó, nem áll az útjába.
Zúgva-zsongnak a bogarak föl-le a határban,
S gyűjtik a szorgos méhek a mézet a kaptárba.
A fecskék a hosszú útjuk után hazatérnek.
A gólyák a háztetején vígan kelepelnek.
A nap sugaraival meleget küld a földre.
Az azúrkék ég színét szivárvány veszi körbe.
De ha a májusi fagy rátámad a világra,
Hirtelen a sok virág a szirmait bezárja.
Az állatok, s a bogarak dideregve fáznak,
Az élőlények mindenhol a jó időre várnak.
A természetnek rendje, hogy megújul az élet,
Ezzel biztatást adhat az emberi reménynek.
Azt tanulhatjuk belőle, hogy újra kezdhetünk,
Legyen ez a megújulás a közös ünnepünk!
( A képen Doszkocs Zsuzsa: Hóvirágok című alkotás látható. )
Feltöltve: 2014.05.18.
