Doszkocs Zsuzsa: Emlékezés
A sorsom oly messzire vitt, kedves kis falumtól.
Nem felejtem emlékeit, a boldog gyerekkort.
Sok búbánat ért azóta, nehezebb az élet.
De a szívem visszahúz hol csak jó dolgok értek.
sátortetős házainkban derűs munka zajlott.
A szorgalom és a becsvágy sok hátat meghajtott.
Mégis este vacsoránál, ha víg beszéd zajlott.
A meghittség az embernek boldogságot adott.
Összetartó szeretetben laktak ott a népek.
A gyerek a családjában biztonságot érzett.
Elfelejteni nem tudom, hisz ma is ez táplál.
Felnőtt fejjel szülőföldem néked, küldöm hálám.
( A képen Doszkocs Zsuzsa: Templomdomb című alkotása látható. )
Feltöltve: 2014.05.11.
