Ha felvillansz, tündöklő fény, Átlobbansz a reggeleken, A harangszó méltóságán, Bearanyozod a létet, És aztán eltűnsz hirtelen A hívatlan alkonyatból. Nem ismerhet, nem tud rólad…
lepke libben kő ha moccan pillanatnyi zűrzavar de most a csend de most a rend a végtelen idebenn Feltöltve: 2017.08.20.
Bottal s öreg kutyámmal indúltam hazúlról. Dalolva mentem és torkom nem únta még az országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy a Nap barátja voltam? Ő…
Nem hódításra indultunk mi el A végtelenből, – csak találkozásra. Testvér, a mi testvérségünk Ezért oly ritka, szép és drága. Nem hajtottuk a lelkünket igába. …
Dombok hajlatából Ég felé révedés: Szürke hamutálból Sarjad a zöld vetés. Fehér felhőgyolcsból A szél foltot szabott: Rongyba öltözteti A meztelen Napot. Szomjas a föld…
Bátran viseld magányodat, én számon tartlak téged, ne hagyd a sorsod csillagokra, benned érjen a végzet. Vállad két éber sarka közt ha sisteregve átcsap, tudom,…
Mindig Bébiről akartam írni, de sose sikerült. Viszont bármit is írtam le, ő „fogta a kezemet”. Hogy kicsoda is Bébi? Anyám nővére, ki egy gyerekkori…
„Kedves Jézuska, ezen a karácsonyon hadd mondjak én is egy vágyat. Nyakkendő nem kell. Meleg nyakbavaló kendő sem kell. S akármilyen különösen hangzik, könyv sem…
A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy…
Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek! Ha bejárhatnám a határidat! – Neki indulok s olyan szövevényes… a folyamain nincsenek hidak. – Ha ismernélek, s tudnám, mihez…
