A sötétséget beszívja a föld, és eléri a kerti padot a fény. A fákat szemléli. Mozdulna, hisz nincs mit tennie értük, de marad, és őrzi bennük a nedvet, a férget, a reményt, hogy a madarak egyszer megérkeznek.
Összerezzen lomb, földig hajolnak fűszálak, megremegnek reggeli illatok. Eső hull: távoli hegyek bánata. A fény a fákba menekül.
Ébrednek távoli zajok.
Feltöltve: 2022.02.17.
