1
Csaptam levegő-tengerbe,
hogy dalolhassak madaraiddal.
Örvénybe suhogó erőt szórtam,
zsoltárzengést adtam
minden pillanatodnak.
Lantoddá tetted a sorsom,
te játszottál gyönge feszülésemen,
te ültetted szárnyas magvaimat,
hogy díszes dallammá cseperedjem.
És suhogó rendbe növeltél,
mint tavasszal a gyönge füveket,
ágaimra méltóságot emeltél,
adtál nekem vad rezdüléseket,
dús remegésű szívet a nyárból,
és nekem adtad Betsabé ajkát.
2
Álltam verőfényes sodrásban,
olvadt aranyban,
kerubi tájakon.
Pillantásod súlyos tüzében
és fölragyogott
minden mozdulatom.
Feltöltve: 2014.06.08.
