Nem minden az, aminek látszik
Az életünket érintő eseményeknek van egy objektív és egy szubjektív valósága. Néha szubjektív átélésünkben tragédiaként éljük meg azt a változást, amiről kiderülhet, hogy életünk jobbra fordulását hozhatja. Nem csupán megtalálhatjuk az adott helyzetben a teljességet is, mint a fenti esetekben láttuk, de megtörténhet, hogy a tragikusnak tűnő esemény egyenesen sorsfordító ajándékká válik. Egy középkorú nőnek daganatos betegsége hozta meg az életében azt a változást, aminek következtében rátalált a hivatására. Egy fiatal lány céltalanul lebegett a felnőtté válás küszöbén, ivott, drogozott, nem találta a helyét. Egy baleset során elveszítette szeme világát, amiről ő – bármilyen hihetetlen – úgy beszél, mint élete megmentőjéről. Megtalálta küldetését, sorstársait segíti. Egy férfi öngyilkos akart lenni, amikor elhagyta a párja. Három évvel később, amikor megnősült, nem értette egykori önmagát, hogy mit is szerethetett annyira abban a nőben, akiért meg akart halni, és hálás volt azért, hogy elhagyta a nő. Egy huszonéves lány elveszítette első munkahelyét, amely több volt számára egyszerű munkahelynél. Itt egy szép eszmét pártoltak, itt remek összeszokott csapat dolgozott, ez megtestesített mindent, amit egy munkával kapcsolatban csak elképzelt. Végigment a gyász minden egyes fájdalmas szakaszán, majd elengedte végre a ragaszkodását. Ekkor életre kelt elveszített énje, megtalálta életerejét, és egészen új irányban kezdett gondolkodni. Saját lábára állt, ma virágzó magánvállalkozást vezet, és erre tanítja a nőket.
Az elengedés ajándékot tartogat nekünk.
Ki vagyok a múltam nélkül?
Még a múltbéli, fájó életeseményeinkhez is ragaszkodunk, újra és újra előkotorjuk, lejátsszuk a sok használattól megkopott lemezeket, fájunk és haragszunk ma is, mintha tegnap történt volna. Képtelenek vagyunk elengedni a múltunkat. A szüleim miatt kell most szenvednem, ők az okozói a mostani sikertelenségemnek, párkapcsolati nehézségeimnek. Elhagytak azok is, akiket szerettem. A Jani is rútul elbánt velem. Rozi galádul megcsalt. Soha nem bocsátok meg nekik! Kudarcainkat, sikertelenségeinket is előkotorjuk, ismételten szégyenkezünk. Kik lennék a múltunk nélkül? Mi maradna belőlünk, ha elengednénk ezeket?
Nem csak a rossz dolgokhoz ragaszkodhatunk értelmetlenül, hanem egy elveszett boldogság is kínozhat. A megszépített, kiszínezett múlt hiánya. Amikor még együtt volt a család, nem hagyott el a párom! Amikor még nem repültek ki a gyerekek! Amikor még szép és kívánatos voltam! Amikor még nem mentem nyugdíjba! Foglyul ejt, gúzsba köt a múltunk, nem engedi élni az életünket.
Az elengedés szabaddá tesz.
Singer Magdolna
Megjelent a HVG Extra Pszichológia 2015/4 számában.
A szerző honlapja: http://singer.hu/
Segítség a gyászfeldolgozáshoz, gyászcsoportok: www.gyaszportal.hu
Feltöltve: 2016.11.13.
