A közös emlékezés fenntartója A múltban az emberek nagy tisztelettel voltak az öregek iránt. Ovidius, a latin költő írta: „Nagy volt egykor a tisztelete az ősz…
Bűneinkről hajlamosak vagyunk valamiféle jogászi szintről ítélkezni, s így, ha mindjárt esendőnek és bűnösnek érezzük is magunkat, úgy véljük, mérhetetlen távolság választ el bennünket a…
„Agathón atyáról mesélik, hogy hosszú időt töltött tanítványaival együtt egy kellion építésével. Amikor elkészítették a kelliont, eljöttek hogy lakjanak benne. Az első héten azonban észrevett…
„Pompás dolog öregnek lenni, hogyha az ember nem felejti el, mit jelent újrakezdeni.” (M. Buber) Az öregedés, mint kiemelt életforma Lehetetlenkedő lehetőségeink után bátrabban…
Karácsony közeledtével a várakozás hangulata mindannyiunkat valamiképp elér. Hosszú a készület- ádventben négy gyertyát is gyújtunk a koszorún, mire beköszönt az ünnep. Mire is tanít…
Arisztotelész szerint az ember értelmes élőlény, és ugyanakkor szociális élőlény. Karl Rahner e kettőt összekapcsolva a következőképpen határozza meg az embert: az ember kérdező és…
(…) A neves amerikai pszichológus, Erich Fromm egyik neves művének címe: To Have or to Be: Birtokolni vagy lenni. Szerinte korunk nagy tévedése, hogy az…
Az ember célja nem az, hogy birtokoljon, hanem az, hogy – Fromm-i értelemben – legyen, vagyis önzetlen szeretettel egyesüljön valamivel vagy valakivel. Ennek eléréséhez szükség…
Nem kell ahhoz éles szem, hogy fölismerjük az ítélkezők „alaptörvényét”. Gyengéiket (esetleg bűneiket) szentesítve hibának egyedül a mások sajátos gyengéit róják fel. Így van ez…
Mindnyájunknak megvan az a húsvéti története vagy igéje, amellyel megpróbáljuk megragadni a megragadhatatlant. Talán az üres sír története, az emmauszi tanítványok elbeszélése, vagy éppen az…
