Japán egyik könyvtárában minden nap ott ült a sarokban, békés meditálásban egy öreg szerzetes. Még sosem láttam, hogy a szutrákat olvastad volna – mondta neki…
„Pompás dolog öregnek lenni, hogyha az ember nem felejti el, mit jelent újrakezdeni.” (M. Buber) Az öregedés, mint kiemelt életforma Lehetetlenkedő lehetőségeink után bátrabban…
Bűneinkről hajlamosak vagyunk valamiféle jogászi szintről ítélkezni, s így, ha mindjárt esendőnek és bűnösnek érezzük is magunkat, úgy véljük, mérhetetlen távolság választ el bennünket a…
Amikor dolgozom: belefeledkezem munkámba, és megfeledkezem magamról. S ez érvényes minden valódi érzésre és cselekvésre; ugyanez történik velünk, amikor szeretünk vagy elmélyülten gondolkodunk. Munka és szeretet mélységesen rokon abban,…
Már ledőlnek a lelkem tornyai, Miket a hiúság emelt, És porrá teszek minden cifra házat, És pusztasággá teszem e kebelt, Hol főlehajtva bujdos az alázat.…
A közös emlékezés fenntartója A múltban az emberek nagy tisztelettel voltak az öregek iránt. Ovidius, a latin költő írta: „Nagy volt egykor a tisztelete az ősz…
Mindnyájunknak megvan az a húsvéti története vagy igéje, amellyel megpróbáljuk megragadni a megragadhatatlant. Talán az üres sír története, az emmauszi tanítványok elbeszélése, vagy éppen az…
Gyökössy Endre: A „hely-telen” életű ember zsoltára A 102. zsoltár „A nyomorultak imádsága” – ahogy az első sorában áll. Valóban, ebben a zsoltárban minden nyomorúságról…
Arisztotelész szerint az ember értelmes élőlény, és ugyanakkor szociális élőlény. Karl Rahner e kettőt összekapcsolva a következőképpen határozza meg az embert: az ember kérdező és…
A beszédet tanulni kell. Ez passzív folyamat. Amikor a kisgyermek beszélni tanul, már létezik egy kész nyelv, amelyet fokozatosan magáévá kell tennie. Mindaz, ami írott,…
