Sodridnak hurcás, száz emlékét lökd el,
Széles mosollyal, csillogóan
Ballagj, vén folyó,
Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel.
Túlszökve harag s bitang hír hinárját
Éhkeselyük-lakta hegyekből
Ért síkra vized
S örvendezésnek tengerei várják.
Békült tengerek s világok előtted,
Békült órák, békült fájdalmak,
Most már mindenek
Csodákká nőttek és megszentelődtek.
Tükrözd a Napot, duzzasszon a hála,
Mert benned van az Élet immár
S megbékült szived
Istennek áldott, terhes szűzleánya.
Élet, óh, Isten pompázó szerelme,
Kinek nem szabad hátranézni,
Most már jó leszek,
Mindig-mindig csak jeleneddel telve.
Ni, hogy futnak az emlékek riadtan,
Óh, örömek öröme, szállj meg,
Verd a szivemet:
Boldog vagyok, mert élni elhivattam.
Boldog folyó, nevető tengereknek
Víg halállal víg várandósa,
Boldog, kis életem:
Köszöntlek, éllek, áldlak és szeretlek.
Feltöltve: 2017.11.12.
