Az új év kezdete a megújulás reményével tölt el bennünket: elhatározásokat teszünk, új lendülettel vágunk neki az előttünk álló útnak. Szeretnénk jobbak, sikeresebbek, boldogabbak lenni. A legfontosabb talán mindegyikben: szeretnénk jobban szeretni, kapcsolatainkban növekedni. Amikor feltesszük magunknak a kérdést: Hogyan?… belenézünk lelkiismeretünk tükrébe. Gondolatébresztőnek Gary Chapman szeretetről szóló könyvéből válogattunk fontos eszközöket a megújuláshoz: kedvesség – türelem – nagylelkűség – őszinteség.
Türelem
Mások hibáinak elfogadása
A szárazföldön és vizen
Sürögteti szolgái ezreit,
S az is cselédje, ki csak vár s mereng.
– John Milton
Mindig rácsodálkozom, milyen jól tükrözi emberi természetünket az a türelmetlenség, amit közlekedés közben tapasztalunk. Módfelett bosszankodunk miközben a parkolóban a kocsinkhoz igyekezve kerülgetnünk kell a sávokban lavírozó autókat, majd amint a volán mögé ülünk, máris az autók között sétáló gyalogosok miatt mérgelődünk.
A közúti közlekedés számtalan példát szolgáltat a türelmetlenség megnyilvánulására. 2007 júliusában a Kaliforniai Közlekedési Minisztérium ideiglenesen lezáratta a nagy forgalmú 138-as főutat, mert az autóvezetőket annyira bosszantották az út mellett folyó munkálatok, hogy rendszeresen rátámadtak az építő munkásokra. Halálos fenyegetéseket kiabáltak feléjük, sörétes puskát fogtak rájuk, sőt egyszer kukoricalepényt vágtak hozzájuk. A közúti dühöngés miatt lezárták az utat, ez azonban csak tovább növelte a vezetők türelmetlenségét, akik kénytelenek voltak jó félórás kitérőt tenni, amíg a munkálatok be nem fejeződtek.
A nyugati kultúrában nem tanuljuk meg, hogyan legyünk türelmesek. Mikor a főnökünk ránk oszt egy feladatot, és mi megkérdezzük, mikorra kell elkészülnünk vele, a válasz gyakran az, hogy „tegnapra”. Az üzenet világos: nincs vesztegetni való időnk, a feladatot el kell végezni, méghozzá a lehető leghamarabb.
Személyes életünkben is azonnali eredményeket várunk. Alig győzzük kivárni, hogy reggel beinduljon a Windows. Ha vásárolni akarunk valamit, amire még nincs meg a pénzünk, hitelkártyát használunk, még ha így többet is kell fizetnünk az óhajtott árucikkért. Gyakran felárat fizetünk azért, hogy már másnapra hazaszállítsák, amit vásároltunk. Autópályákat használunk, hogy gyorsabban haladjunk, és amikor lehajtunk a pályáról, már nyomjuk is a dudát, ha az előttünk haladó autó nem indít azonnal, mikor a lámpa zöldre vált.
Ha ilyen türelmetlenek vagyunk a munkában, a vásárlásban és a közlekedésben, akkor nem meglepő, hogy ugyanígy viselkedünk a kapcsolatainkban is. Valójában már maga az ötlet, hogy legyünk türelmesek mások iránt, kultúránk ellenében hat. Ám a türelem a szeretetteljes ember hét jellemzőjének egyike. Mai világunkban csakis akkor válhatunk türelmessé, ha tudatosan a szeretet mellett döntünk.
Hogy állunk a türelemmel?
Töltsük ki az alábbi önismereti tesztet, hogy lássuk, milyen gyakran szoktunk türelmesen reagálni (c válasz) a kapcsolatainkban és a nehéz helyzetekben!
1. Ha valaki bevág elém az úton, akkor…
a. nyomom a dudát, beintek az illetőnek, vagy másféleképpen mutatom ki a dühömet.
b. arra gondolok, hátha valamit rosszul csináltam.
c. nagy levegőt veszek.
2. Amikor legutóbb valaki mérges lett rám,…
a. védekezni kezdtem, és kiabáltam vele.
b. szótlanul visszavonultam.
c. meghallgattam, amit mondani akart.
3. Amikor valaki nem felel meg a várakozásaimnak,…
a. megharagszom rá.
b. lemondok róla.
c. próbálom bátorítani.
4. Mikor egy általam szeretett személy ismételten hibát követ el,…
a. közlöm vele, hogy sohasem fogja magát összeszedni.
b. úgy teszek, mintha nem venném észre.
c. felajánlom neki a segítségemet akkor is, ha nem értek egyet azzal, amit tett.
5. Amikor valamit rosszul csinálok,…
a. olyan kínosan érzem magam, hogy szinte semmi másra nem tudok figyelni.
b. úgy érzem, hogy rossz ember vagyok.
c. bocsánatot kérek.
Mindenki változik
Mikor Craig és Lauren jelentkezett, hogy leveleznének a helyi börtön egyik rabjával, még nem gondolták, hogy egyszer otthonuk ajtaját is megnyitják előtte. Ahogy megismerték Rebeccát a levelein keresztül, rájöttek, hogy ő is olyan ember, aki próbálja a legjobbat kihozni az életéből, de nagyon egyedül van.
A harmincas éveinek végén járó Rebecca nyolcéves börtönbüntetésének negyedik évét töltötte, miután pénzt sikkasztott egy építkezési vállalatnál. Craig és Lauren látogatni kezdte őt a börtönben, majd amikor Rebecca kedvezménnyel átmeneti otthonba került, elvállalták pártfogói felügyeletét, és álláskereséssel, valamint anyagi támogatással igyekeztek segíteni neki a visszailleszkedésben.
Nem volt könnyű az átmenet. Rebecca nemegyszer kétségbeesetten telefonált Craignek, amikor olyasmit tett, amit nem lett volna szabad. Például eltitkolta, hogy borravalót kapott a takarításért, máskor korábban elment a munkahelyéről, ahol pincérként dolgozott, vagy mobiltelefont vett magának, holott nem kapott rá engedélyt. Végül miután Craig és Lauren segítségével sikerült egy recepciós állásban elhelyezkednie, egy napon olyan dühkitöréssel támadt rá a főnökére, hogy azonnal elbocsátották.
Az otthonban, ahol lakott, szinte minden szabályt megszegett, pedig figyelmeztették, hogy legközelebb visszaküldhetik a börtönbe, és le kell töltenie a maradék büntetését. Craig és Lauren minden egyes alkalommal beszélt Rebeccával. Igyekeztek jobb belátásra bírni őt, és biztosították arról, hogy kitartanak mellette.
„Ha őszinte akarok lenni, ez legtöbbször teljesen hiábavaló erőfeszítésnek tűnik – mondta Lauren. – De azzal együtt is szeretjük Rebeccát, hogy nem tudhatjuk, továbbra is hazudni fog-e vagy sem, megmarad-e az éppen soros állásában vagy sem.”
Mikor Rebeccát ideiglenesen szabadlábra helyezték több mint egy évvel azután, hogy először találkoztak, Craigék befogadták őt a házukba, míg nem talált otthont magának.
„Látjuk rajta, hogy szeretne a jó úton járni – mondja Lauren –, és tapasztaljuk nála a javulás jeleit is. Azért tartunk ki mellette, mert tudjuk, mennyire szeretne megváltozni. Büntetett előéletű emberként olyan, mintha egy akváriumban élne. Elég egy rossz mozdulat,
és mindenki tud róla. Felteszem magamnak a kérdést: mi lenne, ha minden hibám rögtön napvilágra kerülne? Az ő gyengeségei sokkal feltűnőbbek, mint az enyémek, de nekünk az a feladatunk, hogy szembesítsük a hibáival, és segítsünk azokat kijavítani, nem pedig az, hogy elutasítsuk őt.”
Craig és Lauren példája rávilágít a türelmes magatartás kifejlesztésének titkára: emlékeztessük magunkat arra, hogy mindannyian folyamatosan változunk. Az élet lassú utazás, melynek során olyan emberré válunk, amilyenné tesszük magunkat. Mindannyian a változás folyamatában vagyunk, és a legtöbben szeretnénk fejlődni a szeretetben. Bár egyikünknek sem jár mások türelme, mégis amikor kapcsolatainkban türelmesek vagyunk, arra emlékeztetjük magunkat és másokat is, hogy bármelyikünk ráléphet a fejlődés útjára.
Türelem az, amikor megengedjük valakinek, hogy ne legyen tökéletes.
Minden hozzáállás kérdése
A türelem minden kapcsolatban más és más formát ölt. Az a türelem, amely segít, hogy megbocsássunk a pincérnőnek, aki mást szolgált fel, mint amit rendeltünk, másfajta, mint az, amellyel tékozló gyermekünket hazavárjuk. Ám ha életünk valamely területén türelmesek vagyunk, az segít abban, hogy minden helyzetben türelmesebbé váljunk.
Forrás: Gary Chapman: A szeretet, mint életforma. Harmat Kiadó, Budapest, 2013. 59-62.o.
http://www.harmat.hu/uzlet/a-szeretet-mint-eletforma/
Feltöltve: 2018.01.07.
