Minden évben valami mást hív elő bennem a közeledő Karácsony ünnepe. Az idén a különböző, „lelkünknek jó” ajándékok foglalkoztatnak, melyeket az élet folyamán kaphatunk meg. A lelki ajándékoknak – ahhoz hogy ki tudjanak bennünk bontakozni – előbb helyet kell készítenünk a lelkünkben, ezért az első fontos lelki ajándéknak az elengedés képességét tartom. Ha nem tudatosul bennünk, és nem szeretnénk tudomásul venni, mi az, ami a haladásunkat akadályozza, mitől rekedtünk meg egy helyen, nem fogunk tudni továbblépni. Sajnos, se nem könnyű, se nem felületes az a folyamat, ami előtt állunk. De a felszabadító eredményért megérni belekezdeni!
Valamitől szívesen, mástól pedig nehezen válunk meg, de egyiktől sem szenvedés-mentesen. Belső, küzdelmes útra lépünk: búcsút veszünk bizonyos szokásoktól, viselkedésektől, gondolkodási menetektől, melyeket eddig normálisnak tartottunk, és bár nem boldogítottak minket, nem is tulajdonítottunk nekik negatív hatást az életben. Eszünkbe sem jutott, hogy esetleg a minket érő krízisek mögött állhatnak, vagy hosszú távú káros hatásuk lenne a lelkünkben. Gondolok itt például olyan látszólag „ártatlan” viselkedésekre, mint: a mások iránti hosszú távú negatív, ítélkező viszonyulás, az állandó panaszkodás, a másik állandó hibáztatása, kritizálása stb.
Az emberben, mivel ő maga nem tudja ezt elviselni, (talán éppen, mert túl sokat kapott ő is belőlük), lassan egy védekező mechanizmus alakul ki a negatív viselkedések ellen, amely mintegy „érzésteleníti” őt. Nem érzi a súlyukat, de éppen ezért megismétli ezeket újra másokkal.
De ha mégis sikerül magunkhoz engedni ezeket a negatív viselkedéseket a fájdalmas érzésekkel együtt (pl. a leminősítő ítéletnek a fájdalmát), újra átéljük, tudatosul bennünk a pusztító hatása, akkor képessé válunk arra, hogy többé már ne tegyük ezt másokkal. Olyan nagy változásokat hozhat ez a lelkünkben (ha megszabadulunk valami negatív viselkedéstől, amit esetleg már gyerekkorunktól fogva gyakoroltunk), amelytől egész személyiségünk is megváltozhat.
A másik fontos ajándék az önállóság képessége. Bármilyen rossz körülmények közé kerül is az ember, képes saját magára nézve (önállóan) jó döntést hozni. Lehet, hogy ahogy az évek múlásával az ember ugyanarra a nehéz helyzetre más választ fog adni, s más segíti őt a fejlődés útján és ez rendben lesz így. A lényeg, hogy ne veszítse el a reményt, ne gondolja azt, hogy már nem tud semmit sem tenni az adott helyzetben. Mert ha az ember egyszer már képes volt nehéz helyzetben jól dönteni, elég nagy esély van rá, hogy ezt meg tudja ismételni. Talán csak abban kell neki segíteni, hogy újra elhiggye, hogy az ő kezében van a mozgósítandó ereje. És ha megtapasztalja, hogy vannak, akik bíznak benne és elkísérik ezen az úton, képes lesz elindulni. Újra megtapasztalja, hogy tud rendelkezni saját élete felől, és bár még hosszú út áll előtte, ahol talán sokszor lesz még szüksége a segítőkre, már a gyógyulás felé tart.
Elengedés és önállóság képessége – lelki ajándékok a megújuláshoz. Elengedés, hogy helyet tudjunk készíteni a lelkünkben az újnak, önállóság, hogy hinni tudjunk abban, hogy az élet irányítása a kezünkben van. Ez biztonságot adhat újat kezdeményezni.
Dorota Pawerová
Feltöltve: 2017.12.10.
