Az „aktív figyelem” beteg mellett
Minden segítő kapcsolat alapja a bizalom. Ha hozzátartozó gondozza, a beteg részéről általában adott egy évek alatt kiépített bizalom, de az is lehet, hogy korábbi kapcsolati nehézségek, konfliktusok miatt a bizalmat (újra) fel kell építeni. A betegség – mint minden válsághelyzet – a kapcsolatok megújulásának lehetőségét is magában rejti.
A beteg bizalmát erősítik pozitív tapasztalatai – például, ha megfelelően tudjuk ápolni, és fizikai értelemben szó szerint támaszkodhat ránk. De talán ennél is fontosabb az, ha látja: fontos számunkra, amit megél, érzékeljük a szükségleteit, és amennyire lehet, törekszünk ennek megfelelően, vele együtt kialakítani az ápolási folyamatot. A beleérző képesség (empátia) által mintegy bele tudjuk élni magunkat a másik helyzetébe, és mélyen megértjük őt. Ez a figyelem elmélyítése által fejleszthető készség lehetővé teszi azt is, hogy a másik szavai, kimondott érzései mellett megértsük nonverbális közléseit, ki nem mondott érzéseit is.
Figyelmünk sok szinten kifejezhető, és mélyíthető:
– Fizikai szinten beletartozik a beteg környezetének alakítása – pl. bútorok elrendezése, a beteg számára fontos, személyes dolgok vagy használati tárgyak elérhetővé tétele, amennyire lehetséges, az akadálymentesítés megoldása, annak lehetővé tétele, hogy a látogatók, vagy mi magunk is kényelmesen le tudjunk ülni a betegágy mellé. Az is lényeges, hogy rendben és tisztán tartsuk a szobát, figyeljünk a szellőztetésre, stb. Fontos üzenetet hordoz, hogy hogyan mozgunk a betegszobában (ami a beteg számára intim, személyes tér), és hogyan mozgatjuk a beteget, hogyan bánunk személyes tárgyaival.
– A pszichés szinten megadott figyelem mindenekelőtt a beteg személyének, helyzetének, állapotának teljes elfogadását, határainak tiszteletben tartását és a szükségleteire való odafigyelést jelenti. Lényeges, hogy meg tudjuk különböztetni saját szükségleteinket a betegéitől, merjünk kérdezni, ha kétségeink támadnak, a beteg visszajelzéseit ne tekintsük mindjárt elégedetlenkedésnek. Ugyanakkor az is fontos, hogy tisztában legyünk saját határainkkal, tapintatosan fel tudjuk vállalni a beteg előtt saját szükségleteinket, vagy azt, ha egy-egy kérését nem, vagy nem az általa óhajtott módon tudjuk teljesíteni.
– Ha spirituális szinten figyelünk a betegre, érzékelhetjük, mikor vágyik csendre, magányra, van-e igénye spirituális kérdésekben támogatásra, együtt gondolkodásra – lelkigondozói vagy lelkipásztori beszélgetésre, esetleg saját vallásának gyakorlására. A betegség által (újra) felvetett egzisztenciális kérdésekkel való szembesülésben (pl. mi az élete értelme, hogyan éli át a szenvedés, fájdalom, veszteségek tapasztalatát, milyen célokat tűzhet még ki maga elé…), a legfontosabb, hogy ne adjunk sablonos, kész válaszokat, és ne akarjuk saját véleményünket, nézeteinket a betegre erőltetni. Szánjunk időt a meghallgatásra, a beszélgetés által saját válaszai megtalálásában segítsük. A művészeti alkotások – irodalom, képzőművészet, zene, filmművészet, stb. is segíthetik a beteget a belső útkeresésben.
– folytatjuk –
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2015.12.13.
