Zsolt 116,10-119
Új év, új időszámítás, új fogadalmak… Az új esztendő tiszta lapját nemegyszer szeretnénk szebben teleírni, mint ahogyan az előzőt sikerült. Jó alkalom ez különböző fogadalmak tételére, elhatározásokra. Ám kevés olyan újévi fogadalom van, amely túléli a januárt, s még kevesebb, amelyet a következő évben csak azért nem kell megismételni, mert teljes egészében teljesítettük. Mintha egy-egy fogadalmunkból csupán akaraterőnk gyengeségét ismerhetnénk fel: ezt sem sikerült teljesíteni. Pedig az új időszakhoz nagyon is illenek az új fogadalmak, mert állandóan szükségünk van a megújulásra. S a fogadalmak szinte egyidősek az emberiséggel – bár a régiek fogadalmaikat nem maguknak, hanem Istennek tették. Ez derül ki egy régi imádságból is, amely feltárja előttünk azt is, hogyan válhat teljesíthetővé egy fogadalom.
Zsolt 116, 10 Hittem, azért mondtam: nagyon megalázott vagyok.
11 Én mondtam szorongásomban: Minden ember hazug.
12 Mivel viszonozzam az Úrnak minden jó ajándékát?
13 Felemelem a szabadulás kelyhét, s az Úr nevét kikiáltom.
14 Fogadalmam az Úrnak teljesítem egész népe színe előtt.
15 Drága az Úr szemében igazainak halála.
16 Én Uram, mert a szolgád vagyok
szolgád vagyok, szolgálód fia, feloldottál bilincseimből.
17 Neked hozok hálaáldozatot, s az Úr nevét kikiáltom.
18 Fogadalmam az Úrnak teljesítem egész népe színe előtt.
19 Az Úr házának udvarán, közepedben Jeruzsálem.
Egy olyan ember imádsága ez, aki nagy nyomorúságot, szorongást tapasztalt meg – valószínűleg hamisan megvádolták, s ki akarták végezni ártatlansága ellenére. Emberünk csak Istenhez kiálthatott, aki előtt nem ismeretlen az igazság. Ebben a kiáltásban tett fogadalmat – arra az esetre, ha megszabadul. Így ő is azok közé tartozik, akik a nagy bajban nagyon jól megtanulnak imádkozni.
Emberünk a reménytelenség és a nyomorúság mellett Isten szabadító hatalmát is megtapasztalta. Megszabadult szorongatottságából, s meg akarja hálálni mindazt, amit Istentől kapott. Felismerte, hogy Istennek nem mindegy, hogy egy igaz él avagy hal, a bajban közelről ismerte meg szabadító erejét. Ezért akar hálát adni – amennyire lehet, még többet, mint amennyire fogadalmában gondolt. S ez az imádság éppen fogadalmának teljesítését fejezi ki, amikor ország világ előtt kikiáltja az Úr szabadító nevét és mély háláját.
Láthatjuk, hogy itt egy egészen más jellegű fogadalomról van szó, mint amit újévkor szokás tenni. Ám emberünk tapasztalata feltárja előttünk azt az utat, amely elvezethet minden fogadalom teljesüléséhez. Mert az elhatározás, a fogadalom kimondása általában kevés ahhoz, hogy erőnk is legyen annak betartásához. Ehhez mindig valami többre, új erőre van szükségünk. S ezt tapasztalta meg emberünk a szabadulásban. Egy-egy fogadalom megtételekor magunk is kereshetünk ilyen eseményeket saját életünkben: hol tapasztaltam meg a szabadulást, Isten segítségét? Újévkor egy lehetséges választ találhatunk karácsony ünnepében is, amikor a szabadító Isten ember lett, s azonosult személyes életünkkel. Lehet, hogy nem mindenben úgy vezette életutunkat, ahogyan azt mi szerettük volna, ám most sincs távol, a betlehemi Gyermek szelíd erejével továbbra is velünk marad.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2017.12.31.
