„Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete, ha szeretetet nem kap, szeretetet nem talál, nem vehet benne részt és nem teheti a szeretetet magáévá. Ezért adja a Megváltó Krisztus, mint már mondtuk, az embernek az ember teljes kinyilatkoztatását. És ez – lehet mondani – a Megváltás misztériumának emberi oldala. Tudniillik a Megváltásban fedezi föl az ember saját emberségének méltóságát, nagyságát, értékét. A megváltás misztériumában Isten újra kimondja és bizonyos módon újra teremti az embert. Valóban az ember új teremtése ez! „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettek Krisztus Jézusban”[64]. Az embernek tehát, ha szíve mélyéig érteni akarja önmagát – s nemcsak futó pillantást vet önmagára, mellyel tökéletlenül, gyakran csak felszínesen, külsőleg megmutatkozó magyarázatokat és szabályokat lát az életben –, Krisztushoz kell mérnie önmagát félelmeivel és kétségeivel, gyöngeségeivel és bűnösségével, életével és halálával együtt. Az embernek mindenestől, amije van, Krisztusba kell öltöznie; föl kell vennie és magáévá kell tennie a Megtestesülés és Megváltás teljes igazságát, hogy újra megtalálhassa önmagát. Ha ez a belső folyamat lejátszódik valakiben, az az ember nemcsak Isten imádásában termi gyümölcsét, hanemönmaga iránt is csodálatra ébred. Mert mennyire fontosnak kell lennie és míly nagy értékkel kell bírnia az embernek a Teremtő szemében, ha „ily nagy Megváltóra lett érdemes”[65], ha az Isten „egyszülött Fiát adta érte”, hogy az ember „el ne vesszen, hanem örök élete legyen”[66]?”
Részlet II. János Pál: Az emberek Megváltója kezdetű enciklikájából (10.)
Forrás: http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=206#RH8
[64] Gal 3,28.
[65] Az Exsultetből
[66] Vö. Jn 3,16.
Feltöltve: 2017.12.10.
