Mt 25,14-30
A karácsonyi díszletek és akciók lassan beszivárognak a boltokba, felkészítve a vásárlási lázra, költekezésre, az ajándékok utáni szaladgálásra. S ezzel lassan elérkezik a figyelmeztető vészmadarak ideje is, akik hangos huhogásukkal próbálják megvédeni a karácsonyt, az ünnepet az üzlettől, a haszontól. Jézus – akinek születését karácsonykor ünnepeljük – nem riad vissza a gazdaság világától. Bár távol van a gazdagoktól, a pénz és a hatalom köreitől, tudja, hogyan lesz a haszonból ajándék. Ezzel bennünket is megtanít arra, hogyan tudunk ajándékozni, s magunk is ajándékká válni. Ezzel kapcsolatban mondja el a következő történetet:
Mt 25,14 Ahogyan ugyanis egy ember elutazva odahívta a szolgáit és átadta nekik a vagyonát, 15 és ennek adott öt talentumot, annak pedig kettőt, annak pedig egyet a saját erejük szerint, és elutazott. 16 Elindulva az öt talentumot kapó dolgozott vele és nyert másik ötöt. 17 Hasonlóan, aki kettőt kapott, nyert másik kettőt. 18 Aki pedig egyet kapott, kiásta a földet és elrejtette ura pénzét. 19 Sok idő után e szolgák ura elszámolást tart velük. 20 És odajőve az öt talentumot kapó odahozott öt másik talentumot mondva: „Uram, öt talentumot adtál át nekem, íme, öt másik talentumot nyertem.” 21 Mondta neki az ura: „Jó van, derék és hűséges szolga, kevésben hű voltál, sok fölé rendellek; jöjj be urad örömébe!” 22 Odajőve az, aki kettő talentumot kapott, mondta: „Uram, két talentumot adtál át nekem, íme, másik két talentumot nyertem.” 23 Mondta neki az ura: „Jól van, derék és hűséges szolga, kevésben hű voltál, sok fölé rendellek; jöjj be urad örömébe!” 24 Odajött azonban az is, aki egy talentumot kapott, s mondta: „Uram, ismertelek téged, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél és begyűjtesz, ahol nem ültettél, 25 És félve elmenve elrejtettem a talentumodat a földbe; íme, vedd, ami a tied.” 26 Válaszolva pedig az ura mondta neki: „Gonosz és aggályos szolga, tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök, ahol nem ültettem? 27 Oda kellett volna adnod a pénzemet a pénzváltóknak, és amikor megjöttem, én visszakaptam volna az enyémet kamatostól. 28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. 29 Akinek ugyanis van, annak még adnak, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. 30 És a haszontalan szolgát dobjátok ki a külső sötétbe; ott lesz a sírás és fogcsikorgatás.”
E példabeszédben Jézus úrról és szolgákról beszél – ma inkább befektetőt és vállalkozókat mondanánk. Erre utalnak a talentumok is, amely eredetileg kb. 41 kg tömeget jelölt, Jézus korában azonban inkább pénzként emlegették, így azt az összeget jelentette, amennyit 41 kg ezüst ért – ez megfelel kb. hatmillió Ft-nak. Jézus világában, ahol az emberek egyik napról a másikra éltek, elképzelhetetlen nagy összegről van szó.
Úgy tűnik, hogy a befektetőt – mint sok kollégáját – egyetlen dolog érdekli: a haszon. Legalábbis így látja őt az a vállalkozó, aki vállalkozás helyett csupán elrejtette, megőrizte ura pénzét. S e haszonhoz különleges út vezet: a kapott pénzt tovább kell adni, mert csak így tud hasznot hozni. Ott lehetséges növekedés, ahol megőrzés helyett a megfelelő helyre adjuk át talentumainkat. Nem meglepő, hogy a befektető megdicséri azt a két szolgát, aki 100 %-os hasznot hoz.
Annál különösebb, hogy az elszámolás végén a befektető nincstelen marad. Hiszen az eredetileg csak kiosztott pénz az összes haszonnal együtt a vállalkozóknál marad – ez derül ki abból, hogy az utolsótól elvett összeget odaadják annak, akinek már tíz talentuma van. Így derül fény arra, hogy ezt a befektetőt valójában nem a saját haszna, hanem vállalkozóinak jóléte érdekli: egész vagyonát nekik adja.
Jézus ezzel a példabeszéddel hallgatóit nem üzleti sikerek elérésére buzdítja, hanem az Istennel való kapcsolatunk egy lényeges pontjára világít rá. A történetben szereplő befektető tetteiből ismerhetjük meg azt az Istent, akit Jézus Atyának nevez. Ő is átadja nekünk a vagyonát – nemcsak a földet, a különböző lehetőségeket és képességeket, hanem a legdrágábbat is: Jézust, az Ő egyszülött Fiát. Erre utal az is, hogy az a szó, amellyel a befektető átadja pénzét a vállalkozóknak, legtöbbször azt fejezi ki, ahogyan Jézus adja át magát a szenvedésre. Ahogyan a történetbeli vállalkozók, mi sem lehetünk felelőtlenek, a kapott ajándék akkor növekszik, ha továbbadjuk. S az elszámolás lényege nem a visszakövetelés, hanem az igazi ajándékozás, amikor azok, akik tudtak mindent odaadni, mindent megkapnak ajándékba, hogy bővelkedjenek.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2017.11.30.
