Reggel ha ébredsz s harsonáz feletted
ez a mindennapos föltámadás,
már megtudod, nem él sok-sok szeretted,
ki éjjel élt s szivedbe bánat ás,
de mert álmodba mindezt elfeledted,
oly frissen-új, ködös a számadás,
hogy percekig nem fáj, mint régi heg fed
s nézed magad, minthogyha volna más,
üres közönnyel. Még kacagni is mersz,
min sirni szoktál, majd mindent megismersz,
hogy ez tiéd, eldobni nem lehet
és – mit tehetsz? – mint szennyes, unt ruhádat
magadra öltöd csöndesen a bánat
bilincseit, viszed a végzetet.
Feltöltve: 2014.11.16.
