Halott. De mégis él. A széken
ül velünk szemben. Étkezik.
Beszél és hallgat. Néz, ha nézem,
kulcsolja sápadt kezeit.
Átlábolt, át a szörnyű vészen.
Most tétovázik, mit tegyen?
Jár-kel a kertben, halk kezével
motoszkál a kilincseken.
De nem találja, mit keresne.
Aggódik. Arca oly komoly.
Aztán, szegény, kétségbeesne.
Mi bólintunk: lábbadozol…
Feltöltve: 2014.03.09.
