Az irodalom nem csupán azáltal segít, hogy az olvasó érzelmileg azonosul az olvasottakkal, vagy intellektuális tartalmakat meríthet belőle, hanem gyakorlati ötleteket is adhat egy nehéz szituáció leküzdésére.
G. Péter Párperces naplórészlet egy munkanélküli naplójából című írásában arról számol be, hogy amikor Jorge Semprun A nagy utazás című, általa nagyon kedvelt regényét elővette, hogy vigaszt merítsen belőle, beleolvasott, és megragadta figyelmét egy eddig jelentéktelennek tűnő mondat: „– Mocskos kis hülyék vagytok! … Folyton csak az életeteket mesélitek!” Ennek az lett a következménye, hogy „én is mocskos kis hülyévé válok, és – »folyton csak az életemet mesélem«”. Ez azt jelenti, hogy a regény által adott ötlettől vezéreltetve elkezdett naplót írni. Későbbről visszatekintve számol be arról, milyen jót is tett ez neki munkanélküli állapotában: „Jó volt hajnalonta írni. Furcsa volt ez a nyár, de emlékezetes. Legalább kiírtam magamból a közeli és távolabbi múlt kristálytisztán bennem élő emlékeinek egy részét… Engem az olvasás – írás – munka – kombináció vitt át a munkanélküliség skizofréniáján a »túlsó partra«.”
Egy másik történetben V. Gáborné beszéli el, hogy súlyos Lyme-kóros állapotában a könyvek által tartotta szinten értelmi képességeit. Az önmaga elé kitűzött célok megvalósítása, a komoly szellemi munka mentálisan is átsegítette őt a legnehezebb időszakon: „Akik sajnáltak, azok tévedtek. Sosem voltam/vagyok egyedül otthon, mindig velem vannak a könyveim. Második éve nyugodt, kiegyensúlyozott módon élem betegségemet. A családi harmóniát ugyanúgy meg tudtam őrizni, mint az elmúlt 18 évben. Boldog embernek érzem magam, mert annyi feladat vár még rám, s oly sok mindent kell még a könyvekből megtanulnom.”
Más egész egyszerűen gyógyszernek tartja az olvasást. Gyógyító ereje nemcsak a törzskönyvezett gyógyszernek lehet című írásában V. Csaba depresszió ellen a „Rejtő-cseppeket” ajánlja: „Rejtő Jenő a mindenki számára elérhető igazi és teljes kikapcsolódás, vagyis a depresszió legolcsóbb és legbiztosabb gyógyszere. Az ő könyveit olvasva minden baját elfelejti az ember, és a legnehezebb helyzetben is tud felszabadultan nevetni. (…) Helyenként teljesen váratlanul emelkedett, sőt költői hangot üt meg, legfőképpen ott, ahol az emberi jóság megnyilvánulásairól van szó. Rejtő alapállása mélységesen humanista. (…) Nem tagadható meg Rejtőtől az írásaival nevelő, szépre-jóra oktató »pedagógusnak« kijáró elismerés. Sőt, különös tiszteletet érdemel azért, mert erkölcsi tanításaival hozzáférkőzik azokhoz is, akiket a didaktikus művek útján nem lehet megközelíteni. A gyanútlan delikvens észrevétlenül »lenyeli« az édességbe kevert (és persze mértékkel adagolt) »Rejtő-cseppeket« is…”
Soraimat azokkal a kivételesen szép mondatokkal szeretném zárni, melyeket B. Ilona Szilánkok című vallomásában olvashatunk: „Van valami láthatatlan erő, ami az embert irányítja, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő könyvért nyúljon, ami erőt, csodát, feloldódást ad, kiemel a kínzó emlékek világából. A könyvek olyanok, mint a drágakövek, közelről ragyognak a legjobban. Fényükben megmártózik az ember és tisztának, boldognak érzi magát. Talán egy kicsit újjászületünk hőseikkel együtt, bejárjuk velük az egész világot. S miközben átérezzük szenvedésüket, ismét megéljük a magunkét is. Majd megkönnyebbülünk és önfeledtek leszünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a holnap magában rejtegetheti a számunkra ismeretlen keserves kínokat.”
Buzdítok mindenkit, hogy bármilyen örömet vagy nehézségeket él át, igyekezzen megtalálni a maga „drágakövét”. Bízom benne, hogy ez mindenki számára lehetséges!
Basa Viktor
Feltöltve: 2014.10.19.
