A munkához való viszonyunk ellentmondásos: bár neki köszönheti a legelmélyültebb perceket, sok ember mégis igyekszik elkerülni. A munka „hátrányainál” azonban sokkal rosszabb hatású a munka hiánya. Célok és feladatok nélkül életünk értelmetlenségbe hullik. A munka örömének felfedezéséhez hozzásegíthetnek a jó munkakörülmények és a pozitív szubjektív hozzáállás, a legmélyebben azonban akkor tapasztalhatjuk meg, amikor olyan munkát végezhetünk, amely ránk szabott, amelyet magunk választhatunk. A jó munkakapcsolatok szintén növelik elégedettségünket. A munkában átélt értelmetlenség, a gépiesség vagy unalom, és a feszültségekkel teli helyzetek okozzák a legtöbb munkahelyi elégedetlenséget. Mivel munkánk életünk jelentős hányadát kitölti, ha fennállnak ezek a tényezők, nagyon fontos, hogy törekedjünk megoldást találni rájuk.
A munka után leginkább szabadidőre vágyunk, de a szabadidő nem jelent automatikusan feltöltődést. Csak az értelmesen eltöltött szabadidő javítja az életminőséget. A szabadidő hatékony használata nem könnyű: a tapasztalatok szerint nehezebb élvezni, mint a munkát – sokan szenvednek attól, hogy nem tanulták meg hasznosan tölteni szabadidejüket. A tétlenségben gyakran csak a megoldatlan problémákra fókuszálunk, ami szorongáshoz vezet. Ennek elkerülésére szolgálhat pl. a túlzott tévézés, a játékszenvedély, vagy az alkohol. A pótcselekvésekből fakadó megkönnyebbülés azonban csak rövid ideig tart: a problémák nem oldódnak meg, és újra tehetetlenséggel szembesülünk. Szükségünk van passzív pihenésre is, de csak megfelelő mértékben. A pihenés aktív formái, pl. a sport, a művészi, vagy hobbitevékenységek által erőteljesebb felfrissülést tapasztalhatunk meg, mert teljesen belemerülhetünk egy feladatba, megélhetjük a célok elérésének, és a visszajelzéseknek a pozitív hatásait is. A szabad idő akkor adja a legtöbb pozitív élményt, ha leleményességet és odafigyelést fektetünk bele. Régen a szabadidő a képességek kipróbálására és fejlesztésére szolgált – szépen tanúsítja ezt a népművészet. Elődeinktől, vagy a jelenben élő „alkotó emberektől” megtanulhatjuk, hogy munka és szabadidő nem ellenségek, mindkettőben meglelhetjük az értelmet adó célokat.
Tróbert Anett Mária
Irodalom: Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete. Flow a mindennapokban. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
Feltöltve: 2014.08.17.
