…a mozgás, a sport már ősidők óta az emberiségtől elválaszthatatlan. Gondoljunk az őskor vadászaira, halászaira, harcosaira, a klasszikus görög demokrácia olimpiászaira, a római gladiátori küzdelmekre, a középkor lovagi tornáira, a későbbi korok bajvívóira, és sorolhatnánk a példákat a felelevenített újkori olimpiák és különböző sportági küzdelmek felsorolásával.
A játék és a küzdelem a sport, a mozgás két lényegi mozzanata. Ebből is kitűnik, hogy napjainkban a sport az emberi élet egy igen jelentős területe. Mind a sportot szórakozásból űzők, mind a „legfelső szinten” versenyzőknek közös alapja a mozgás szeretete, annak igénye, és a játék. A gyerek azért játszik, mert magát a folyamatot élvezi. Élvezi, hogy képes a labdát pontosan irányítani, továbbítani. Kisgyermekkorban nem érdekli a gyereket más, csak az, hogy élvezze a saját ügyességét, a játék fordulatait. Ez hasonlóképpen a felnőttek életében is megmarad, ha nem társul hozzá valamiféle elvárás a következményre vonatkozóan.
A sporteredmény mindenekelőtt a személyiség sikere, nem csupán a csont és izomrendszeré. Ezért kell a személyiségvizsgálatot előtérbe helyezni.
Az ember egy adott társadalomban él, és különböző csoportoknak tagja, amelyek mind hatással vannak személyiségének alakulására, de egyúttal formálják jellemét és egyéniségét is. Így fejlődése nem elszigetelt, hanem környezetének s családjának függvénye, melyben tevékenykedik, illetve melybe beleszületett. Mindezek által a személyiség fejlődése ún. szocializációs folyamatban megy végbe.
Az ember személyiségét csak környezetében, s társas kapcsolatának feltárásával ismerhetjük meg. Úgy az egyéni, mint a csoportban való magatartását veleszületett, tehát hozott adottságai, s az élet folyamán szerzett teljesítményei határozzák meg. Ezek mind az egyénre jellemző őt másoktól megkülönböztetett személyiségjegyek, melyek közrejátszanak kapcsolatai alakulásában és a sportban elfoglalt pozíciójában, annak kialakításában is. Allport így definiálja a személyiséget: ”azoknak az értékeknek, attitűdöknek, motivációknak az összessége, amelyek az egyént jellemzik és megkülönböztetik az összes többi embertől.” A sportolói személyiség értelmezése nem független a személyiség általános értelmezésétől. Ma már köztudott, hogy a sport lehetőségeivel alkalmas a személyiség fejlesztésére. A sport hozzájárul a személyiség formálásához, bizonyos jellemvonások kialakításához és megszilárdításához. Ilyenek a kitartás, akaraterő, önkontroll növelése, külső körülményekhez való alkalmazkodás képességének növekedése.
A sportoló személyiségvonásai az edzés folyamatában alakulnak és változnak, de nem csupán spontán, hanem tudatos behatások következtében is. A magas szintű fiziológiai és pszichikai terhelések hatására fejlődik az akaraterő, a kitartás, alkalmazkodó képesség, valamint sok más személyiségvonás, melyek tudatos transzferálás eredményeképpen áttevődnek az élet más területeire. Sokan – sajnos különösen, akiket érintene a téma – nincsenek tisztában azzal, hogy a sport, a rendszeres mozgás mennyire alkalmas a személyiség alakulására, ill. a pozitív tulajdonságok fejlesztésére.
A személyiségjegyek leginkább egyénspecifikusak, állandóan változnak, valamint igen sok külső ill. belső tényező befolyásolja őket. A sport területén átélt siker vagy kudarc kihat az egész emberre, viselkedésére, magatartására, tulajdonképpen személyiségének egészére. A teljesítmény motiváltság is központi szerepet játszik a sportolói személyiség fejlődésében, s mintegy általános személyiségvonásként is jelentkezik különösen ismeretlen feladathelyzetekben.
A sport, a rendszeres mozgás tehát lehetőséget jelent a pozitív irányú személyiség alakítására és fejlesztésére.
Szőke Gábor
– folytatjuk –
Feltöltve: 2014.06.15.
