Jézus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és
megnyugvást adok néktek (Mt 11,28).
Egy új év kezdete mindig arra készteti az embert, hogy fogadalmakat tegyen. A naptári év első napja a legalkalmasabb arra, hogy időponthoz kössük megvalósítandó terveinket, amiket egyébként bármikor megfogadhatnánk magunknak. „Január elsejével megváltozom.” – hangzik a jól ismert mondat. Azt is érdemes megfigyelni, hogy ezek a fogadalmak általában azt óhajtják, hogy életünk negatív irányába menő dolgai ettől az időponttól kezdve pozitív irányba menjenek tovább.
A fogadkozásokat elsősorban magunknak tesszük. De azért igyekszünk minél nagyobb hírverést adni neki, hogy magunk is komolyan vegyük. És mivel csak emberi erő, illetve erőtlenség van mögötte, terveink gyakran kudarcba fulladnak már az első napokban. Akik biztosra vagy biztosabbra akarnak menni, azok segítségük hívják Isten nevét is. Persze olyan értelemben, amitől maga Jézus is óv bennünket. A magunk akaratára és elképzeléseire ne vegyük hiába Isten nevét. Ne esküdözzünk felelőtlenül Isten nevére. Mert ennek még szomorúbb következményei lesznek.
Lehet, sőt kell is, hogy néha újat kezdjünk az életben. Amikor valamire ki kell mondanunk, hogy ez így nem mehet tovább. Fordulatot kell venni életünk addig megszokott irányának. De annak is tudatosulni kell bennünk, hogy ehhez a magunk erejéből kevesek vagyunk. Aki igazán újat akar kezdeni az életben, annak be kell látnia, hogy az alapokat kell a helyén tudnia. Életének alapjait. E nélkül csak szánalmas és múlandó erőfitogtatások lesznek fogadalmaink. Ehhez pedig egyedül Jézusra van szükség. Csak az ő segítségével van reményünk a végleges és tartós változásra. Nem nagy hírverést csapva, kegyes mázzal leöntve a saját terveinket, hanem Jézus segítségét kérve az ő akaratának cselekvésére.
Az idézett jézusi mondat segítséget adhat nekünk mindehhez. Ő azt mondja, jöjjünk hozzá mindnyájan, akik megfáradtunk és meg vagyunk terhelve, és megnyugvást ad nekünk. Ebben a kijelentésében ő nem a hétköznapi megfáradásról beszél. Nem arról, hogy aki napról-napra hordozza a munka terhét és estére alaposan elfárad, az nála megpihenhet. Ő arról beszél, hogy akik megfáradtak a hamis istenek utáni hajszában, akik csalódtak az emberi istenpótló praktikákban, akik rájöttek, hogy a pénzt nem lehet isteníteni, akik meg vannak terhelve hamis istenképekkel – és még lehetne sorolni tovább – nos, azokat várja Jézus. Akik csalódtak könnyelműen kimondott fogadalmaikban, azoknak ígér Jézus megnyugvást. Nála, az ő közelében, az ő karjaiban.
Ahhoz, hogy Jézus mellett döntsünk, nem kell egy bizonyos naptári naphoz vagy évkezdethez kötnünk a megtérést. Az új kezdet lehetősége nála bármikor adott. Leginkább akkor érezzük ennek szükségét, amikor mélyponton van az életünk. Lehet tehát sok mindenben újat kezdeni, de mindezeket meg kell, hogy előzze életünk legnagyobb döntése, amikor azt mondjuk, mától Jézusé az életem! Nem azért, mert én akarom és így döntöttem, hanem azért, mert ő ragadott meg.
Adja Isten, hogy ne csak az új évet, hanem életünk minden napját ennek tudatában tudjuk kezdeni. naponkénti megtéréssel. Megszabadulva a hamis istenek utáni hajszától!
Menyes Gyula
Feltöltve: 2014.12.31.
