A megújulás, változás az élethez tartozik, az élet jele. A természet változását, vagy az idő múlását szemlélve felébred bennünk a megújulás vágya. Január is az új kezdetek ideje… – Interjú Telek Péter Pálné Kabai Virág diakónus – lelkigondozóval az újrakezdésről
Az év eleje jó alkalom arra, hogy átgondoljuk a dolgainkat. Szoktál-e elhatározásokat tenni januárban?
– Van, amit szeretek egy új esztendőbe lépve átgondolni, de az újrakezdést nem kötöm kizárólag az Újévhez. Úgy látom, az emberekben van egyfajta nyomás, hogy január elsején tiszta lappal kell indulni, de szerintem nagyon fontos, hogy emellett tudatosítsuk: újrakezdeni bármikor lehet. A nagy újrakezdőket a gyógyult szenvedélybetegek között találtam, akiknek teljesen megváltozott az életük. Ha az újrakezdésnek van lelkisége, azt leginkább tőlük tanulhatjuk meg, illetve azoktól, akik új alapokra helyezték a házasságukat, újrakezdtek egy régóta megromlott vagy elhanyagolt kapcsolatot, vagy spirituális megújulásra vágyva kezdtek új életet – őket nevezzük megtérőknek. És vannak olyan újrakezdők, akik egyszerűen növekedni szeretnének, elhatározásokat tesznek valami jobb érdekében. A sikeres újrakezdők mögött mindenesetre mindig valami mély, egzisztenciális tapasztalat van, nem csupán a naptár. Megérinti őket, hogy változtatni kell, megérzik, hogy erre megérett az idő, testileg-lelkileg – például nehéz időszakot élnek meg betegség vagy lelki megterheltség miatt.
Lehet egy betegség is alkalom arra, hogy az ember valamit újrakezdjen?
– A betegágynál tesszük fel a legmélyebb egzisztenciális kérdéseinket… Különösen ha azzal szembesülünk, hogy valamely családtagunk gyógyíthatatlan beteg, vagy élete végéig ápolásra szorul, vagy ha egy nagy veszteség után vagyunk. Ilyenkor mindent újra kell tanulni. Van egy gyászcsoportunk, ahol állandó tapasztalatunk, hogy újra kell tanulni az életet egyedül, társ nélkül, gyermek, vagy szülő nélkül.
Sokféle újrakezdést említettél: veszteség után együtt élni a hiánnyal, betegségben új viszonyok között, újrastrukturálni az életet, belső igény a változásra, új életteret teremteni… Segítőként sokszor találkozunk ezekkel.
– A nehézségek, krízisek mindig esélyt jelentenek a változásra. Ugyanakkor sokszor nagyon nehéz az újrakezdés kapujában támaszt nyújtani, eszközöket adni a továbblépéshez, motiválni, megerősíteni valakit abban, hogy képes a változásra, változtatásra.
Mivel tudunk leginkább támaszt nyújtani?
– Minden emberben megvan a problémája megoldásához szükséges kulcs. Leginkább azzal tudunk segíteni, ha úgy vagyunk jelen a segítő kapcsolatban, hogy felszínre hozzuk az erőforrásokat, előmozdítjuk a rejtett képességek tudatosítását. Az a kép jut eszembe, hogy amikor valaki fon, sok-sok szálat kell egyberendeznie, hogy valami új, erős szülessen belőle. A segítő szerepünk is hasonló: támaszt nyújtani úgy, hogy összegyűjtjük az erőforrásokat a változáshoz.
Végső soron minden nap újrakezdés. Hogyan tarthatjuk ébren a megújulás vágyát magunkban?
– Ez nagy kihívás. Szent Ágoston imája jut eszembe: „Adj erőt, Uram, hogy megváltoztassam, amin tudok változtatni! Adj türelmet, hogy elviseljem, amin nem tudok változtatni, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni!” Van, amikor kompromisszumokat kötünk, bár tudnánk küzdeni, máskor pedig olyan dolgokért harcolunk, amelyek megváltoztathatatlanok. Meg kell találnunk a jó arányokat, pl. a rossz tulajdonságaink megváltoztatásával kapcsolatosan, az életünk töredezettségét, befejezetlenségét pedig el kellene fogadnunk.
Az emberi fejlődés útja folyamatosan növekedés, változás életünk végéig.
Reformátusként, sokszor mondjuk, szüntelen meg kell reformálódni, meg kell újulni – ez mindig változást is jelent. Külsőleg: fizikailag, biológiailag a növekedésnek megvannak a korlátai, sőt egy bizonyos kor után a csökkenés, fogyatkozás, az idő és a tér, illetve a lehetőségek beszűkülése következik az ember életében, de belsőleg folyamatosan képesek vagyunk a megújulásra, a növekedésre.
Mindennapi tapasztalat, hogy az igazi változásnak belülről kell fakadnia, nem pusztán a külső dolgokra kell alapozni.
– Igen, és nyitottnak kell lenni, hiszen előfordul, hogy a külső körülménnyel együtt belülről is éretté válunk a változásra. Mindenképpen van valami varázsa az új évnek. Bizonyos szempontból tényleg tiszta lapot kapunk, mert az új év sok lehetőséget tartogat – fontos ezek számbavétele. Ha azonban a „rendezkedés” csupán külső, lehet, hogy ugyanúgy el fogjuk rontani a karácsonyi készülődést, vagy újra elfelejtünk egy születésnapot, mint tavaly… De ha belülről fakad, akkor igazán esélyünk van a változásra.
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2015.01.11.
