Ez a fajta lelkigyakorlat, amely a testet és a lelket is érinti, mintegy visszhangja annak, hogy napjainkban újra felfedezzük, hogy test és lélek nem két különálló, hanem egységben működő valóság. A Megtestesülés misztériumában találkozunk testünk értékével, méltóságával.
Milyen pozitív fizikai hatásait tapasztalta a nordic-nak? Hatott-e az életminőségére?
– Leginkább a rendszeresség pozitív hatását tapasztalom. Nagyon jót tesz, ha rendszeresen gyalogol az ember. Van egy régi térd sport-sérülésem, ami miatt ez korábban nehéz volt. Ebben nagyon sokat segít a nordic walking technika. A botok leveszik a terhet a térdről, ami sokat számít, különösen, ha emelkedőn megyünk fölfelé, vagy lejtőn lefelé. Persze a gyaloglás közben végzett ima is pozitívan hat a közérzetemre, ebben is érezhető, hogy test és lélek oda-vissza hatnak egymásra.
Ez a fajta mozgás végezhető olyanok által is, akiknek mozgásszervi panaszaik vannak?
– Igen, erről is olvashattunk a felhívásban. Három csoporttal voltam eddig együtt, és mindegyikben voltak olyanok, akik súlyproblémával küzdöttek, vagy mozgásszervi illetve egyéb betegséggel, például magas vérnyomással. Mindenki gond nélkül részt tudott venni benne. Korban is, 70-80 évesig… Nagyon jól összehangolódtunk a mozgásban, mintha mind fiatalok lennénk.
Akadályozza-e valami a lelkigyakorlaton való részvételt?
– Mindent le kell írni a jelentkezéskor, így az edző személyre szabottan foglalkozhat mindenkivel.
A technika tanulása együtt történik?
– Kezdetben mindenki egy ritmusban halad, mert a technikát egy terepen végezzük. Körbe-körbe megyünk, miközben az edző mindenkit felügyel. Reggel közös bemelegítés, technikák különféle szituációkra, és csoportos gyaloglás volt a program. Később már lehetett egyedül is menni.
Gondolom, lényeges, hogy mindenki megtalálja a saját ritmusát.
– Igen. Először párokban mentünk, és az volt a feladat, hogy felvegyük a másik ritmusát. Megfigyelhettük, hogyan tudunk alkalmazkodni a másikhoz. A legvégén jött a saját ritmus megtalálása. Akkor lehetett összekapcsolni a mozgást az imával is, mert amikor az ember csoportban megy, ez nehezebb, hiszen akkor a többiekre is figyel. Egyénileg már csak arra kellett figyelni, hogy össze tudjuk hangolni a mozgást és az imát, aztán már automatikussá vált a mozgás, és csak a bensőnkre figyeltünk, hogy mi történik bennünk, és a testi-lelki egységre.
Tulajdonképpen ez a lelkigyakorlat a közösségi létre is formál, mert érzékennyé tesz a többiek iránt, elősegítve, hogy a másikra tudjunk hangolódni. Végül ebből megszületik az is, hogy saját magunkra is könnyebben rá tudunk hangolódni, és közelebb jutunk ahhoz, hogy egységbe kerüljünk önmagunkkal.
– Igen, ez az egyik lényeges hozadéka.
Van-e olyan élménye, amit szívesen megosztana velünk?
– Nehéz kiválasztani valamit, mert a mély tapasztalatok „helybéli” élmények. Legutóbb elmondtam egy élményt egy megosztásban. Az imában meg-megjelenő, bennünket akadályozó gondolatokra utalva mondta a lelki vezetőnk, hogy hagyjuk ezeket elmenni magunk mellett, és térjünk vissza a légzésünk figyeléséhez. Ezzel kapcsolatban volt egy olyan tapasztalatom, hogy olyan ez, mint amikor egy hegy tetején van az ember, vagy egy repülőgépből figyel: a magasságban, fent tiszta és világos minden, lejjebb meg gomolyognak a felhők. Azt éltem át, hogy a gomolygó felhők azok a zavaró gondolatok, amelyekbe az ember olykor visszacsúszik a fennsík tisztaságából. Fent a tetőn minden szép, világos, és ragyogó. Szinte láttam magam előtt, ahogy a Színeváltozás jelenetét leírják: ott van Jézus, Illés, és Mózes, az apostolok közül Péter, Jakab, és János. Én is köztük éreztem magam, szinte láttam ezt a ragyogóan tiszta helyet, átéreztem, hogy milyen jó velük lenni, és elgondolkodtam, hogy vajon miért is csúszkál le az ember a ködös, gomolygó gondolatokba, amikor fenn maradhat Jézussal. Azóta, ha végzem a szemlélődő imát, mindig eszembe jut, hogy fel kell emelkedni a zűrzavarból a fennsíkra, és akkor kitisztul a kép.
Gyönyörű ez a kép, szemlélteti, hogy az imádság segít abban is, hogy kiemelkedjünk a hétköznapi gondokból.
– Igen, főként Jézus neve, amit ismétlünk a Jézus-imában. Jó visszatérni ehhez a képhez.
Ha valaki megkérdezné Öntől, hogy miért menjen el egy ilyen lelkigyakorlatra, mit válaszolna neki?
– Ha közelebb akar kerülni Jézushoz, akkor ez egy nagyon jó módszer. Tényleg a természetes közelségre vezet. A jezsuita lelkiségből tanultam meg, hogy Isten nem valahol messze, fönt trónol, hanem elérhető közelségben van mellettünk, és szól hozzánk. De így, vagy más módon, az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja a Hozzá vezető, saját útját.
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2015.09.13.
