Anna életében a fizikai korlátok megtapasztalása nem akadályozza a mozgást, sőt. Idén harmadszor vett részt Jézusi gyaloglás lelkigyakorlaton. Vajon miért kelt újra útra?
Hogyan találkozott a Jézusi gyaloglás mozgalommal?
– Már nagyjából 10 éve, évente járok a dobogókői Manréza központba lelkigyakorlatra. A honlapjukon láttam az ajánlást. Felkeltette az érdeklődésemet a gyaloglás és az ima összekapcsolása, mert szeretek mozogni. Emellett, miután kipróbáltam sokféle lelkigyakorlatot, azt érzem, hogy hozzám a jezsuita lelkiségű lelkigyakorlatok illenek legjobban. Ráadásul ezt a lelkigyakorlatot is Hofher József atya vezette, akivel már más lelkigyakorlaton is találkoztam. Tehát sok minden motivált erre a típusú lelkigyakorlatra, és nem csalódtam!
Mi az, ami megragadta, amikor olvasta a hirdetést?
– A nordic walking is, mert korábban olvastam, hallottam róla, láttam másokat, hogyan gyakorolják, és én is ki szeretettem volna próbálni. Régen én is sportoltam, atletizáltam, most pedig már kevesebbet mozgok rendszeresen. Tehát a mozgásforma, a technika elsajátítása is vonzott, és persze az, hogy hogyan lehet mindezt összeegyeztetni a szemlélődő lelkigyakorlattal, a Jézus-imával.
Mesélne a lelkigyakorlatról?
– Nagyon érdekes volt. Megkérdeztem a szervezőket, Hofher atyát és Molnár Renátát, hogy hogyan alakították ki ezt a sajátos lelkigyakorlat-formát. Elmondásuk szerint saját egyéni tapasztalataik, és közös beszélgetéseik alapján kapcsolták össze a két dolgot. Én is megtapasztaltam Dobogókőn, hogy valóban nagyon jól összeegyeztethetőek. Először furcsálltam, mert én a természetben való sétát csak úgy tudtam elképzelni, hogy az ember jár a természetben, és csodálja azt, néz körbe-körbe. Itt pedig arról van szó, hogy az ember nem a természetre figyel, tehát nem az történik, mint a szemlélődő imánál, hogy az ember leül, és nézi a tájat, elmerülve a teremtés szépségében, Isten műveinek csodálatában. Itt az imán van a hangsúly, nem pedig a természet szemlélésén. Tudtam ezzel is azonosulni, annál is inkább, mert Dobogókőn már szinte úgy járok, mintha otthon lennék. Persze a természet szemlélésére is jutott idő a délutáni órákban. Délelőtt volt a technikai oktatás, és az életmóddal, mozgással kapcsolatos előadások Renáta vezetésével, délután pedig a szemlélődő rész. Amikor eltelt a két nap, már a délelőtti nordic sétát is össze lehetett kapcsolni az imával, és egyre jobban láttuk a kettő egységét.
Fontos tapasztalat, hogy egy tevékenység közben, vagy által is lehet befele figyelni, lehet a belső utat járni.
– Igen, lehet a belső utat járni, én is ezt tapasztaltam, és érdekes, hogy most már más tevékenységgel is összekapcsolom az imát. Például az úszással. Ott is végzem a Jézus-imát, miközben tempózom.
Hogyan tudná összefoglalni a Jézus-ima lényegét?
– Számomra az a lényege, hogy természetes kapcsolatba lépünk Istennel, Jézussal. Én amúgy is híve vagyok annak, hogy ne én beszéljek, hanem Ő szóljon hozzám. A Rá való figyelem akkor is megvalósítható, amikor csendben vagyunk, vagy ismétlődő imát mondunk, akár egy helyben vagyunk, akár mozgunk. A természetben talán még közelebb érezzük magunkhoz Istent, mint egy szobában. Nekem a természetes istenkapcsolat a Jézus-ima lényege. Ő szól hozzám – nem arra figyelek, hogy mi van körülöttem, hanem, hogy mi van bennem: a saját légzésemre, jelenlétemre, az Ő jelenlétére – arra, hogy együtt vagyunk.
Minden, ami segít befogadóvá válni, elősegíti ezt a természetességet?
– Igen. Talán nehéz is szavakban megfogalmazni, az a legjobb, ha az ember átéli.
Gyakorlattal válik sajátjává ez az ima?
– Igen. És mindig más jön ki belőle. Amikor csoportosan végezzük ezt a fajta imát, és megosztás van a végén, akkor derül ki, hogy mi mindent kap az ember személyesen általa. Teljesen egyéni a megélése.
Úgy tudom, már többször is részt vett Jézusi gyaloglás lelkigyakorlaton. Mi vonzotta vissza?
– Tulajdonképpen az, hogy csoportban is végezzük. Olyan emberekkel találkozhatunk, akik szintén vágynak a mélyebb istenkapcsolatra, arra, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz. Közösen figyelünk Valakire, Arra, Aki a köztünk levő egység alapja. Mélyen összeköt a közösen Vele, csendben töltött idő. Érdekes, hogy a lelkigyakorlaton szilencium (csend) van végig, és mégis jól meg tudjuk ismerni egymást. Egyénileg is lehet persze gyakorolni, nekem is vannak már saját botjaim, és a barátnőimmel is végezzük. De együtt járni közösségben azokkal, akik ugyanarra vágynak – ez nagyon sokat számít. Itt, Veszprémben, csoportosan is elkezdtünk már a Jézus-imát hetenként egyszer. Azt tervezzük, hogy Jézusi gyaloglás-csoportot is alakítunk.
– folytatjuk –
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2015.08.31.
