Nekünk a télről a rövid nappalok, a hideg jut először eszünkbe, amikor jól esik az otthoni meleg, s várjuk a természet tavaszi újraéledését. Jézus hazájában a tél korántsem olyan hideg, mint nálunk. A tél a csapadékos hónap, amikor az esők hatására újraéled mindaz, ami nyáron kiszáradt. A tél beálltával már nem kell attól tartani, hogy elszáradnak a féltett növények vagy szomjan halnak az emberek vagy állatok. Az evangélisták nem törődtek azzal, hogy egy-egy esemény naptári idejét megörökítsék, így csak egészen ritkán tudhatjuk, hogy Jézus egy-egy szavát vagy tettét télen vagy nyáron mondta-e. Szent János evangélista egy helyen kiemel egy téli ünnepet, s mindazt, amit Jézus ekkor mond:
Jn 10,22 Történt akkor a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben; tél volt. 23 És sétált Jézus a templomban Salamon csarnokában. 24 Körülvették hát őt a zsidók és mondták neki: „Meddig tartasz bennünket bizonytalanságban? Ha te vagy a felkent, mondd meg nekünk nyíltan!” 25 Válaszolt nekik Jézus: Mondtam nektek, és nem hisztek. A tettek, amiket én teszek az Atyám nevében, ez tanúskodik mellettem. 26 Ám ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül. 27 Az én juhaim hallják a hangomat, és én ismerem őket, és követnek engem, 28 és én adok nekik örök életet, és nem vesznek el soha, és senki sem veszi el őket a kezemből. 29 Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem tud elvenni Atyám kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk.
Első ránézésre nem derül ki, miért jegyzi meg az evangélista, hogy Jézus e pár mondatot télen, a templomszentelés ünnepén mondta el. Ám ha felelevenítjük ezt az ünnepet, az ottani telet, Jézus szavai és gesztusai sokkal mélyebb értelmet nyernek, amely bennünket is felüdíthet. A jeruzsálemi templom felszentelésének évfordulóját mind a mai napig megüli a zsidóság – ezt az ünnepet hívják Hanukának. Miután ellenséges seregek megszentségtelenítették a zsidók egyetlen templomát, az ellenség legyőzése után azt újra felépítették és felszentelték; megünnepelték, hogy Isten újra visszatért az ő népéhez, megünnepelték az ő közelségét. Ennek a közelségnek a jele volt az is, hogy esővel áldotta meg Isten a népét, így biztosítva fennmaradását.
Amikor Jézus ezen az ünnepen betér a templomba, s ott sétál, akkor benne e szent helyen Isten jelenik meg. Nemcsak a felépített épület vagy a termékenységet hozó eső emlékeztet erre, hanem Jézus személyében jön el Isten és beszélget népével. Az ő jelenléte teszi termékennyé, értelmessé népe munkáját, küzdelmeit. Ám a körülötte állók nem hisznek neki, nem akarják elhinni, hogy Isten ilyen egyszerűen érkezne – úgy gondolják, hogy Jézus egyszerűsége nem felel meg Isten nagyságának és szentségének. Mire van szükségünk ahhoz, hogy felismerjük Jézusban a köztünk élő Istent? Jézus szavai szerint hitre, amelyet itt ő úgy ír le, mint az ő szavára való hallgatás, ill. az ő útjának követése. Jó pásztorként ő maga gondoskodik azokról, akik követik, akik rá hallgatnak, s ő ad nekik biztonságos életteret.
Jézus ezen a télen is eljön templomába – persze nemcsak Jeruzsálembe, hanem minden ember szívének templomába is. Ott találkozhatunk vele, ott hallhatjuk hangját lelkiismeretünk szaván keresztül. Így követhetjük őt, s így tapasztalhatjuk meg gondoskodását. Lehet, hogy életünk körülményei nem pont olyanok, mint szeretnénk. Ám ha Krisztust követjük, életünk Isten kezében van, ő gondoskodik rólunk, őbenne találhatunk igazi otthonra. A hosszú téli estéken betér hozzánk, hogy hazaérjen otthonunkba, s lakást készítsen nekünk.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2017.01.31.
