A téli álom hallatán talán elsősorban az állatok jutnak eszünkbe, akik téli álmot alszanak. Akaratlanul is egy kicsit irigykedve gondolunk rájuk. Milyen jó lenne többet aludni! Főként, amikor nagyon hideg van, jön a zimankó, akár napokig tartó kellemetlen időjárási viszonyokkal. Némely téli álmot alvó állatkának valóban nagy ajándék, hogy átalussza a telet.
De mit jelent ez az „álom” nekünk, embereknek? Tudunk-e megpihenni? Befele figyelni? Mennyivel érezhetjük magunkat gazdagabbnak egy forró tea és egy kedves barát társaságában valamely hosszú téli este alkalmával? Vagy tudjuk-e szemlélni a téli hideg szépségét? Szemlélni az ablakból az éppen hulló hópelyhek sokféleségét. Napközben pedig gyönyörködhetünk a csipkézett szegélyű zúzmarákkal díszített faágakban. S ami a legnagyobb áldás lehet a fagyos, dermesztő napokon: a Valakitől elhangzó meleg szó. Az élet újjászületése bennünk.
Mit is kívánhatnék a kedves olvasóknak? A havas tájon sziporkázó fény ereje vegyen körül mindannyiunkat. Napfényes legyen körülöttünk az élet, és az Istenből fakadó Élet melegítse fel a lelkünket is, mint egy tűzhely… Telepedjünk Mellé. Szemléljük csodáit. Adjunk teret a lelkünkben szunnyadó, tavaszra váró kegyelem-magoknak…
Afangide Beáta
Feltöltve: 2017.02.19.
