Lágy lilába öltöztek a fűzfák, Fák fölött a béke kékje leng, Enyhe bánat madara repült rám S bennem régi vers zenéje zeng. Messze, mint az…
Ezt a mesét már öt évvel ezelőtt meg akartam írni, mégis csak most láthatok hozzá. Mert nagyon sok utánjárásba került. A kislány miatt, akiről a…
Volt egyszer egy lyukas zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert előkelő anyagból készült, és hetyke kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett.…
Félig vízben, félig a parton fekszem az őszi ég alatt; egyszerre ringat és melenget a tenger és a déli nap: szikrázó ujjai becéznek, gyúrnak, gyötörnek…
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.…
Ha ellobog majd ifju lángom, Ha majd zokogni sem tudok S a sok, rommá verődött álmon Dermedten összeroskadok, Vajon a nyugvás tompa kínját Érezni nem…
Év évre telt, évekre évtized, s vitt, forgatott a forgó gömbsziget, vitt a vén Föld, fényévek tengerén, föl és le a Tejút fénykerekén, a robbanás…
A leképeződések nyomán félelem, növekvő hiány. Bolyongás a magyarázatokban, a terekbe áramló hideg. Magukban álló formák, és hozzájuk csapódó illatok. A keresés véget ér a…
“Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó…
Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim. Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat látod-e vállainkon? Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér –…
