Lágy lilába öltöztek a fűzfák, Fák fölött a béke kékje leng, Enyhe bánat madara repült rám S bennem régi vers zenéje zeng. Messze, mint az…
Ó, lesz-e nékem valaha Egy csendes, barátságos kertem, Hol fényes lombú fák között Hosszan, békén lehet pihennem? Hol bölcsen elemezhetem Megélt, elmúlt tragédiáim, S csendesen…
Öreg vagyok én. Sok, sok ezeréves, Áldás és átok szállt tova felettem. Öreg vagyok én. Már minden időket Átvergődött és átujjongott a lelkem! Aranykor édeni,…
Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet, mélyes mély életem, te; mit akar a tőled, ah, értsd a szelet, mire a nyír remegne. Szól hallgatás hozzád,…
A sötétséget beszívja a föld, és eléri a kerti padot a fény. A fákat szemléli. Mozdulna, hisz nincs mit tennie értük, de marad, és őrzi…
Szeretem a kandalló parazsát, a leégett fa nyugodt aranyát, a bíbor máglyát, a sok, szögletes, izzó fény-kristályt s a még láng-eres imbolygást rajtuk. Vad tájak…
Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke,…
Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket…
A tavaszi sugár aranyburokba fonta A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető Selyemgubóiból zománcos fényü pompa, Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő. A zsongó…
„Nem az igazság az élet alapja, hanem – az irgalom” – vallja Dosztojevszkij. A klasszikus orosz író gondolata nyomán felvetődhet, mérhető-e az irgalom? Vajon nagy…
