Bár a nyári szabadságok még túl messze vannak, a tavaszi fáradtság és a tervezgetések újra és újra eszünkbe juttatják a szabadság idejét. Kivel?, mikor?, hová? – hangzanak a kérdések, mert a szabadság mindig más, mint a hétköznapok. Más helyek, más emberek, más tevékenységek. S milyen kár, hogy ebből a szabadságból csupán egy-két hét jut évente. A maradék ötven hétnek ezzel szemben mintha nem sok köze lenne a szabadsághoz.
Jézus ezzel szemben a szabadságot egészen más irányból közelíti meg. Nem helyekhez, tevékenységekhez, utazásokhoz köti, hanem megmutatja, hogy a szabadság (vagy legalábbis annak lehetősége) ott lapul minden ember szívében. Fizikailag egyetlen lépést sem kell tennünk ahhoz, hogy megtaláljuk – mert a szabadság felé vezető út a lélek útja:
Jn 8,32 Megismeritek majd az igazságot, és az igazság fog megszabadítani titeket.
Milyen egyszerű! S mégis milyen kevesen élik ezt a szabadságot! Mert tudva-tudatlanul gyakran olyan szabadságot keresünk, ami független (szabad) az igazságtól is. Az igazi szabadság felé vezető út mégis az igazság megismerésével és elfogadásával kezdődik. Mivel az igazság gyakran fájdalmas, nem szívesen nézünk szembe vele. Észre sem vesszük, hogy ilyenkor a fájdalomtól való félelem tart fogva bennünket. Pedig a szabadság azzal kezdődik, hogy elfogadjuk az igazságot, és nem küzdünk a megváltoztathatatlan ellen.
Az igazság azonban sokkal több és gazdagabb, mint ami első ránézésre látszik belőle. Ha az igazság mélyére tekintünk, akkor olyan gazdagságot találunk, ami a szabadságban még mélyebbre vezet bennünket. Emberségünk igazságának része az is, hogy életünket nem magunknak köszönhetjük, életünk a Teremtő ajándéka. Nem selejtnek, rossznak, hanem a jóságnak a képére lettünk teremtve – micsoda szabadság: nap mint nap Isten jóságát ajándékozhatjuk a körülöttünk élőknek.
Az igazságban elmélyülve találkozhatunk Jézussal is, aki a kereszten értünk adta az életét. Életünk igazsága tehát nemcsak saját fájdalmainkból és tehetségünkből áll, hanem abból a szeretetből is, amellyel Jézus értünk és nekünk adja életét. Micsoda felszabadító igazság! Van valaki – és micsoda Valaki! – aki fontosnak, és olyan értékesnek tart, hogy még a halált is vállalja értem!
Ez azonban még mindig nem a teljes igazság, hiszen annak része Jézus feltámadása is. Ezzel pedig megmutatja, hogy az élet igazsága nem ér véget e földi élettel, hanem túlmutat azon. Életünk igazsága így egyúttal az élet győzelmének az igazsága is.
S mindez nem szépen kitalált mese vagy illúzió, hanem annak az Igazságnak néhány szempontja, amellyel Jézus azért ajándékoz meg bennünket, hogy teljesen szabaddá tegyen.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2015.05.05.
