A pszichológia rengeteget foglalkozik az érzelmekkel, honnan jönnek, miért fontosak, hogyan határozzák meg gondolatainkat és tetteinket, sőt, személyiségünket, hogyan kell kezelni, kifejezni őket. A bonyolult és összetett problémát egy animációs film is megpróbálja bemutatni, amely nemcsak élvezetes, de telitalálat is. Ennél szórakoztatóbb, egyszerűbb és érthetőbb formában még nem született magyarázat arra, hogy miért vannak és milyen szerepet töltenek be életünkben.
A TÖRTÉNET
A Pixar filmje, az Agymanók zseniális leleményességgel mutatja be a belső érzelemvilágot, ebből még a gyerekek is megérthetik, hogyan működünk mi, emberek, az érzelmek hogyan befolyásolják hangulatainkat, végső soron pedig a személyiségünk alakulását. Történetünk főhőse, a kiskamasz Riley megszokott kisvárosi életét éli a szüleivel Minnesotában, mindene a jéghoki és persze, mint a lányoknak általában, neki is van egy testi-lelki jó barátnője, akivel bármit megoszthat. Ezt a családi idillt fenekestül felforgatja, hogy édesapja új állása miatt San Franciscóba kell költözniük, kertvárosi nyugalmukat pedig nagyvárosi zizzent életmódra cserélik. Egy ilyen élethelyzetbeli változás önmagában is megviseli az ember lányát, de ha ennek tetejében még beköszönt a kamaszkor, a hormonjai is felbolydulnak, akkor a fejhadiszálláson mindenképpen eluralkodik a pánik és a káosz.
Riley fejében ugyanis ott csücsül öt nagyon helyes kis agymanó, akik az alapérzelmeket testesítik meg. Derű, Majré, Bánat, Düh és Undor általában mindent kézben tartanak, és hősiesen levezénylik Riley mindennapi életét, de ez a költözés rendesen összekuszálja az addig olajozottan működő fejhadiszállás működését. Bánat mindenbe beleüti az orrát és megváltoztatja a főemlékeket, Majré kibővíti a félnivalók listáját, Düh mindenen puffog, Undor pedig, nos, ő egyszerűen csak Undor. Derű, akinek Riley pozitív alapbeállítódását köszönheti, képtelen megfékezni a többi elszabadult érzelmet, míg végül egy szerencsétlen baleset folytán Bánattal együtt a hosszú távú memória útvesztőjében reked, ahol találkozik Riley rég nem látott képzeletbeli barátjával, valamint az emléktakarítókkal is. Nincs könnyű dolga, ha vissza akar térni a fejhadiszállásra, mert közben Riley személyiségszigetei (Család, Őszinteség, Dilibogyó, Barátság) folyamatosan összeomlanak, Derűék fogságba esnek a tudatalattiban és az emlékek temetőjében, Rileynak pedig nagy szüksége lenne némi pozitív gondolkodásmódra, amit a többi agymanó képtelen megadni neki.
ÉRZELMEKRŐL ÉRTHETŐEN
Neurotranszmitter, ingerületátvivő anyag, idegpálya, rövid és hosszú távú memória? Mennyivel egyszerűbb az alapérzelmeket kis manókként elképzelni, akik mind azért vannak, hogy megkönnyítsék az életünket és egymással együttműködve alakítsák véleményünket, viselkedésünket, végső soron pedig a személyiségünket, az emlékeket pedig kis színes golyókként, amiket a nap végén polcrendszerekbe táraznak be, és ezekből az éppen ügyeletes agymanó generálja az álmokat. A feleslegessé vált emlékeket pedig beszippantják a takarítók és mennek a süllyesztőbe.
A Pixar mesefilmje rámutat arra, hogy a nagy egészben minden érzelemnek helye van, mindegyikre ugyanolyan nagy szükség van, s ha valamelyiket megpróbáljuk eltemetni, akkor az hatalmas energiát emészt fel, és hatásukat a süllyesztőből is ki fogják fejteni. Minden élethelyzetben más-más érzelem a hasznos, egyikük sem felesleges vagy pótolható. Olykor talán úgy gondoljuk, hogy jó lenne valahogy megzabolázni a számunkra kellemtelen érzelmeket, például egy kört rajzolni köréjük, oda bezárni őket, s egyedül Derűt hagyni szabadon, mindig örülni, boldognak lenni, tudomást sem venni az élet nehéz dolgairól. Ugyanakkor kénytelenek leszünk ráébredni, hogy Bánat, Majré, Undor és Düh nélkül a felhőtlen boldogságot sem élhetjük át.
MINDEN ÉRZELEMRE SZÜKSÉG VAN
Bánattal például sok gond van, mert állandóan szomorú, nincs önbizalma és mindent elront, mégis adódnak helyzetek, amikor a szomorúság átélése, kifejezése a lehető legjobb megküzdési stratégiának bizonyul, mert odafordulást és vigasztalást vált ki a környezetünkből, és ennek mentén segítséget kapunk, letehetjük a terheket. A traumatikus élmények szabad megélése, felidézése, megosztása, elmesélése, a másik vállán való sírás segít abban, hogy túllépjünk a fájdalmon, és a kapcsolatot is építi, míg az eltemetett bánat csak további galibákat és fájdalmat okoz. Emellett érdemes kiemelni a mesebeli Bánat szavait: „A sírástól belassulok és tudok agyalni az élet nagy problémáin” – a sírás valóban hozzásegíthet ahhoz, hogy kiadjuk magunkból a felgyülemlett feszültséget, s utána tisztábban lássuk a helyzetünket, megkönnyebbüljünk, és jobban érezzük magunkat. Különösen igaz ez, ha ilyenkor van mellettünk valaki, aki megvigasztal, megölelget bennünket.
VIGYÁZAT, VESZÉLY!
Majré folyton idegeskedik valami miatt, listákat készít az éppen aktuális félnivalókról, de nagy szükség van rá, hogy épségben elkerüljük a lehetséges veszélyforrásokat. Ugyanakkor sok embernek már kisgyerekként is azt tanítják, hogy a félelem elfogadhatatlan, nem illik kimutatni, ezért gondolkodás nélkül belemegy az összes veszélyes helyzetbe vagy túlontúl szorongóvá és visszahúzódóvá válik. Éppen ezért újra meg kell tanulnunk egészséges módon kifejezni a szorongásunkat, mert csak így fogunk tudni megszabadulni tőle. A gyerekeknek a játék kiváló terepet biztosít erre, illetve sokat segíthet, ha szülőként nem próbáljuk meg őket a széltől is óvni, hanem megengedjük, hogy „póráz nélkül”, természetesen még biztonságos keretek között, megtapasztalják az énhatékonyság érzését, illetve azt, hogy mennyi mindenre képesek egyedül is.
Undor Majréhoz hasonlóan szintén segítségünkre van abban, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyek esetleg veszélyesek lennének ránk nézve, például mert megbetegítenének bennünket. A viszolyogtató ingerek elkerülésével számos veszedelemtől menekülünk meg, nem eszünk például romlott ételt, ami nagy valószínűséggel megóv egy kiadós gyomorrontástól bennünket.
Gyakran előfordul, hogy Dühre is úgy gondolunk, mint akinek nincs helye a civilizált társadalomban, pedig hatalmas szerepet játszik az életünkben. A segítségével megvédhetjük magunkat az igazságtalan helyzetekben, de bizonyára mindannyian megtapasztaltuk már, hogy a felgyülemlett frusztrációnkat milyen jól kiadhatjuk magunkból azáltal, hogy minden dühünket összeszedve belevágunk egy bokszzsákba, lefutunk egy távot vagy megemelünk egy hatalmas súlyt.
EGÉSZSÉGES ÉRZELEMKIFEJEZÉS
S olykor, mint Riley esetében is – akinél Derű és Bánat valahol a tudatalattiban rekedt – a Düh veszi át az irányítást a fejhadiszállásunkon, ami igencsak megnehezíti az egészséges, kiegyensúlyozott és harmonikus életvezetést, s előbb-utóbb kénytelenek leszünk ráébredni, hogy a harag hátterében valamilyen fájdalom vagy veszteség húzódik meg. Szerencsés esetben ilyenkor van valaki, aki megértően fordul felénk, előtte nem kell szégyellnünk a könnyeinket, így a haragunk egy csapásra eltűnik. Elvégre a megoldás soha nem abban rejlik, hogy visszafojtjuk és kikapcsoljuk a negatív érzelmeinket, hanem abban, hogy megtanuljuk egészséges módon kifejezni őket.
Riley szülei remek példát mutatnak ebben, mert végül elfogadják a kislányuk haragját és szomorúságát, amitől ő képessé válik kimutatni azt és immár megtisztulva, megerősödve tovább lépkedhet a felnőttkor felé vezető rögös úton.
Forrás: Képmás, 2016.01.26.
http://www.kepmas.hu/minden-erzelemnek-helye-van-az-agymanokrol-pszichologuszemmel.html
Feltöltve: 2016.03.31.
