(Részlet a Szerző és a Kiadó szíves engedélyével Nemeshegyi Péter S.J.: Pipacsok dalolnak. Teológiai és lelkiségi írások c. könyvéből, KORDA – TÁVLATOK, 2003, 40-50.o.)
2) Mind a zene, mind a vallás ajándék, kegyelem
A zenénél áll ez először is a hallgatókra. Amikor egy Mozart-darabot kiváló művészek előadásában hallgatunk, lenyűgöző megajándékozottsági élményünk van. Bizonyíték erre a véget nem érő, lelkes taps, mely minden ilyen előadást követni szokott. Mást jelent ez a taps, mint az, melyet politikusok beszédei alkalmával hallunk. Ez utóbbi (valódi, vagy megjátszott) helyeslést fejez ki, az előbbi azonban egy megérdemeletlen ajándék miatti öröm kitörése. Mozart kétszáz év óta az emberiség nagy jótevője. Mi vagyunk az élvezők.
De a zenét kegyelmi ajándékként élik meg maguk a zeneszerzők is. A zeneszerzéshez ihlet szükséges. Mozart tudta, hogy zenei lángesze felülmúlja minden kortársáét, mégsem lett beképzelt, mert tudta azt is, hogy tehetsége az Istentől kapott ingyenes adomány. A zene világa a kegyelem világa.
Áll ez még inkább a vallásról. „Mid van, amit nem kaptál?” – kérdi Pál. „Kegyelemből igazultatok meg, és ez nem a ti érdemetek” – teszi hozzá. A keresztény vallás teljes egészében az Isten ingyenes kegyelméért való hála: hála az iránt az Isten iránt, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda a világ életéért.
De nemcsak a kereszténységnél, minden magasabb rendű vallásnál megtaláljuk ezt a kegyelmi tényezőt. Így például Japán legelterjedtebb buddhista felekezet, a dzsódó-sinsú mindent Amida ingyenes irgalmától vár. De még az emberi törekvés szükségességét hangsúlyozó zen felekezet nagy mesterei is fentről kapott kegyelemnek tekintik a „megvilágosodást”. Az Isten jóságának ajándékaitól elhalmozott hívő ember hálájának kifejezése a vallás; a hangok csodálatos világával megajándékozott ember hálás válasza pedig a zene. A kettő rokon egymással.
3) Mind a zene, mind a vallás egyetemes érvényű, és ugyanakkor minden egyes ember szívének legmélyébe hatol
Minden zenéről nem mondhatjuk el ezt. Vannak bizonyos kultúrkörökre korlátozott zenedarabok, melyek más kultúrájú emberek számára élvezhetetlenek. Vannak egy bizonyos korosztály ízléséhez alkalmazkodó zenék, melyek a más korosztályú embereknek az idegeire mennek. De vannak olyan zeneművek is, melyek egyetemes érvényűek. Mozart zenéje ilyen. Bizonyíték erre az, hogy műveit a földkerekség minden országában nagy élvezettel és megrendüléssel hallgatják. Zeneműnél nincs szükség fordítóra. Ez a zene óriási előnye a szóval szemben. Minden fordítás torzítás. A zenemű közvetlenül szól minden emberhez. Mozart műveinek élvezéséhez nincs szükség nyelvészeti és történelmi ismeretekre. Két évszázadon átrepülve úgy szól hozzánk, mintha kortársunk lenne.
Megtapasztaltam, hogy mennyire lelkesedtek japán egyetemista diákjaim, amikor Mozart zenéjét hallgattattam velük. A földteke másik felén, két évszázaddal ezelőtt született zene adott vigasztalást, lelki békét, örömet, lelkesedést nekik. Mozart zenéjének nyelvén mindenki ért. Úgy mondják, hogy még a kerti növények is jobban nőnek, ha Mozart zenéjét játsszuk nekik.
De annak ellenére, hogy van egyetemes érvényű zene, az csak az egyes ember szívében válik zenévé. A zene először a zeneszerző szívében születik meg. Nincs a nagy természetben olyan hang, mint Mozart műveinek melódiája és harmóniája. Ez a zene csak benne született. Amint Goethe mondta róla, sokan próbálták utánozni, de senkinek sem sikerült. Az ő zenéje egyedi és megismételhetetlen. De az is igaz, hogy nincs két előadóművész, aki azonosan értelmezve játszaná a műveit, és valószínűleg nincs két olyan zenebarát sem, akinek teljesen azonos élményei lennének egy Mozart-zenemű meghallgatása közben. Van olyan, akit hidegen hagy a mű meghallgatása, és van olyan, aki szinte eksztázisba esik ugyanannak a műnek a hallatára.
A vallások közül a világvallások lépnek fel az egyetemesség igényével. A kereszténység is ilyen. Hiszen az egy Istenben, mindenek teremtőjében hisz, és az egy Jézus Krisztusban, aki „váltságul adta önmagát mindenkiért” (1Tim 2,6). Ezért vonatkoztatja magára minden keresztény Jézus parancsát: „Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19).
De, bár egyetemes érvényű, minden vallás csak egyes híveinek szívében éri el teljes valóságát. Az isteni kinyilatkoztatás kapcsolat Isten és az emberek között, és ezért akkor valósul meg, amikor az Isten szavát egy ember hittel befogadja. Az Isten jelenlétét befogadó templom sem kőépület, hanem az egyes ember benseje. „Atyám és én elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála” (Jn 14,23) – mondja Jézus. „Isten a legbensőbbemnél is bensőbb” – mondja Ágoston. Zene és vallás: egyetemes, és ugyanakkor egyedileg személyes.
– folytatjuk –
Feltöltve: 2014.09.07.
