Mi van a fák között?
Olyan mélység, amelyben
el tudtok tévedni?
Vagy nincs tévedés, csak a végső igaz?
És milyen az igazság?
Milyen az az ajándék, amely rátok várt?
És a csónak? Kit hoz legközelebb?
A némaság úszik körbe,
s a víz körülöttetek alvó tükör.
De ugye nem büntetés ez?
Se ének se dallam többé?
Ezt nem hiszem.
Hiszem az életet.
Hiszem, hogy ami nem öl meg,
az a halál.
És film? Film van, ugye?
Vagy csak az utolsó,
mozdulatlan jelenet?
Van-e ennyi kérdés?
Van ének, hallom,
de ez inkább vékony,
rezgő fájdalom.
Tulajdonotok a másvilág.
Ez az a sziget, amit említettetek.
Nekem elég saját magam. Az arcom.
Tényleg, melyik arcom lesz?
Megvan-e az a pillanat, az az arc,
amely igazol engem?
Kell-e az arc, kell-e a lényeg?
Ott, nektek lényegtelen.
Könnyű. Nektek se könnyű, se nehéz.
Csak a színek,
ugye, azokat nem hagytátok el?
Piros, kék, csak ne a fekete, csak az ne.
Azt csak mi hisszük, ugye?
Mert ott lesz még egy kézfogás.
Nem test, nem is hullámzó,
áttetsző emlékezet, csak a kéz.
És az erő, amely nem pusztít el,
nem enged el. Nincs utolsó,
csak a folytonos szorítás.
Nincs elengedés, most már tudom,
ott vagytok, azon a szigeten.
S ott lesz még egy kézfogás.
Feltöltve: 2016.10.31.
