1. Nézzünk rá saját életünkre, vizsgáljuk meg mindennapi rutinjainkat, és próbáljuk megtalálni azon területeket, ahol érdemes lehet új munkastílust vagy módszereket kipróbálni. Tulajdonképp fel kellene ismernünk, hogyan tudunk megújulni. Segíthet egy napi- heti rendszer felállítása, és ha túlságosan leterheltek vagyunk, lehet, hogy egy-egy részfeladatot át kell adnunk másnak.
2. Ha ugyanott maradunk, mert pl. továbbra is ápolnunk kell az édesanyánkat, vagy gyermekünket, esetleg mi vagyunk a vezetői egy csoportnak, új nézőpontot vehetünk fel, amitől megváltozik a belső hozzáállásunk. Ez a környezetünkre is pozitívan hat. Tisztázzuk magunkban, hogy életünk milyen értékrendhez igazodik, és mi lenne az, amiben alakulnia kellene.
3. Meg kell állnunk, hogy átgondoljuk, hogy miért tesszük azt, amit teszünk, mi a motivációnk, miben kellene változtatnunk, és ha kell, miért nem változtatunk mégsem. Nem árt megvizsgálni, hogy hol tartunk a kiégés folyamatában. Mi az, ami az adott helyzetben segítene? Próbáljunk beszélni erről egy barátunkkal, vagy egy segítő személlyel.
4. Fontos, hogy megtaláljuk a legfőbb stresszforrást, amely a legtöbb energiát vonja el tőlünk, amivel, vagy ami ellen a legtöbbet küzdünk. Segíthet, ha szembe nézünk a tarthatatlan dolgokkal, esetleg kapcsolatokkal, és tisztázzuk, mit akarunk valójában az élettől.
5. Nagyon sokat segít, ha időt szakítunk a számunkra fontos örömök élvezetére, pihenésre, kikapcsolódásra. A pihenőidőt érdemes tudatosan beépíteni a napi programba, a hosszabb szabadságot pedig úgy érdemes kialakítani, hogy valóban regenerálódást, feltöltődést jelentsen. A szabadság lényege abban van, hogy képes megtörni a korábbi, munkával töltött időszakok monotonitását. Akkor tudja betölteni ezt a funkcióját, ha valóban változást hoz az életünkbe. Valóban kikapcsolódni csak úgy lehet, ha a mindennapi rohanó hétköznapokat nyugalommal, csenddel váltjuk fel. Ha pedig a teljes monotóniából lépünk ki, akkor egy izgalmas, érdekes, kalandosabb szabadságot érdemes választanunk.
6. Érdemes átgondolni, hogy milyen magasan tartjuk saját mércénket és azt, hogy önbizalomhiány vagy esetleg helytelen énképünk is állhat a sikertelenségeink mögött. Vajon nem bizonyítási vágyból tesszük-e, amit a környezet, a társadalom elvár tőlünk, olyannyira, hogy az már kényszerként összenyom minket. Ennek felismerése egyedül nem megy. Itt segíthet személyesen egy szakember, egy önismereti tréning, vagy kiégés prevenciós csoport.
Ha már odáig jutottunk, hogy nehéz az ágyból felkelni, minden áldott nap undorunk van a munkától, vagy az önellátástól, esetleg a „teljes kiszálláson” is gondolkodtunk már, netán pánikrohamaink, elviselhetetlen szorongásaink, testi tüneteink vannak, a megelőzés már nem lesz elég, ekkor feltétlenül szakember segítségét kell kérnünk. Gyors orvosi és pszichoterápiás segítség indokolt!
Szeredai Márta
Feltöltve: 2014.07.06.
