Nem könnyű annak az embernek a helyzete, aki ténylegesen valamilyen lelki betegségtől szenved. A lelki betegség egyrészt olyan, mint az összes többi fizikai betegség, másrészt nagyon különböző is azoktól. Abban ugyanolyan, hogy az illető nem tehet róla, és hiába mondjuk neki, hogy szedje össze magát, az valószínűleg nem fog kapásból sikerülni, hiszen beteg. Olyan ez, mintha valakitől azt várnánk, hogy begipszelt kézzel ugyanúgy lássa el a háztartást, mint ha egészséges lenne a keze. Valamire biztosan képes lesz, de feltehetőleg nem ugyanabban a tempóban, minőségben, stb. Itt viszont már érintjük a különbséget is: sokkal kevésbé kézzelfoghatóak a lelki betegségek, ezért saját magunkon is nehezebb felismerni őket (mint pl. egy kéztörést, bár azzal is van, aki késve jut csak el orvoshoz). A beteg környezetében levő emberek pedig szintén nehezebben ismerik fel, hogy betegséggel állnak szemben, és azt is nehezebben találják meg, hogyan lehetnek támogatóak (egy megfázásnál lehet tudni, hogy jó, ha forró teát főznek a betegnek, de mi lehet a gondoskodás egy lelki beteg számára?).
Milyen fajta lelki betegségek vannak? Sokféle , ráadásul ezek össze is kapcsolódhatnak: előfordul, hogy egy ember több problémában is érintett. Alább azt a csoportosítást ismertetem, amely szerint 3 fő kategóriát különíthetünk el. Az elsőbe a neurotikus problémák tartoznak. Ezek közös jellemzője, hogy egy többé-kevésbé egészséges személyiségű embernél olyan lelki betegség indul, ami számára jelentős szenvedést okoz. Az érintett tudatában van annak, hogy problémája van – ami általában a hangulati-érzelmi életet érinti. Ide tartoznak a szorongásos problémák (pánik, fóbiák, generalizált vagyis általános fokozott szorongás, kényszer, stb.), a hangulatzavarok (pl. a depresszió). Egy másik nagy csoport a személyiségzavarok csoportja. Ez nem egy konkrét megbetegedés, inkább egy fejlődési zavar: a személyiségben nem alakultak ki kellően olyan képességek, amelyek szükségesek lennének az érzelmek szabályozásához, a társas kapcsolatokban való eligazodáshoz, a helyzetek kezeléséhez. Az esetek többségében ezt magáról ritkán veszi észre az ember, inkább a környezetnek tűnik fel, hogy valami nincs rendben, az illető körül vagy „állandóan zűr van”, vagy nem tud úgy részt venni a munkában, közösség életében, ahogy elvárható lenne. Sok formája van a személyiségzavarnak, a közös bennük a személyiség kiforratlansága, ami aztán ellehetetleníti a hétköznapi életet, alkalmazkodást.
Egy harmadik csoportot képeznek a pszichotikus betegségek. Ilyenkor a valósággal való viszony változik meg, tehát a beteg elveszti a realitásérzékét, gondolkodása és viselkedése furcsává, idegenné válik. Leglátványosabb tünetként előfordulhatnak hallucinációk (olyasmiket érzékel a beteg, ami nincs is ott, például lát, hall valamit), vagy téveszmék (kombinál, helytelen következtetések egész láncolatát szövi össze, és meg van győződve ezek valóságáról). Persze, lehet, hogy az érintett személy eltitkolja ezeket, és csak az tűnik fel a környezetének, hogy furcsán másmilyen lett a viselkedése és érzelemvilága. Például gyakori, hogy egy induló skizofrénia esetén egyre passzívabb lesz a fiatal, elzárkózik, elmaradoznak az emberi kapcsolatai, érzelmileg sivárrá válik, elhagyja a tisztálkodást, és közben nem érzi problémának, hogy nem tanul, nem dolgozik, nincsenek barátai, mert valahogy az ő már beteg világképében ez így természetes.
Vannak természetesen másféle lelki betegségek is, nem csak a három nagy csoportba tartozók. Például az evészavarok (pl. anorexia, bulimia), függőségek, vagy az időskori leépülés következményeképp fellépő betegségek. Sőt, néhány szervi betegség hátterében is lehetnek lelki tényezők, mint például a gyomorfekély esetében – bár tényleges gyomorbetegségről van szó, tudható, hogy lelki okok kapcsán alakul ki. Sokszor meg is lepődnek betegek, amikor fizikai tünetekkel pszichiátriai kivizsgálásra küldik őket, de az ok nem mindig a testi bajban keresendő, sőt gyakran még nincs is valós testi betegség (szervi szöveti elváltozás), a tünet mégis gyötrően jelentkezik.
A lelki betegségek közül vannak, amelyek ritkábbak (pl. a skizofrénia előfordulási aránya kultúráktól függetlenül 1%), és amelyek gyakoribbak (például a depresszió, vagy a pánikbetegség). Hazánkban 1988-ban készült egy átfogó felmérés, melynek keretében feltérképezték a magyarországi lakosság általános lelki egészség szintjét, lelkiállapotát. Kiderült, hogy 1988-ban a 16 évnél idősebb magyar lakosság 34%-a panaszkodott neurotikus tünetekről, közülük 16% volt a súlyos, kezelésre szoruló neurotikus (főként depressziós, szorongó, vagy pánikbeteg)! Valószínűleg töredékük kap segítséget ennek leküzdésében.
A lelki betegségek között vannak, amelyek valamilyen megrázó életesemény következtében alakulnak ki, de vannak olyanok is, amelyek elsősorban idegrendszeri változások következtében lépnek fel. Például a depressziónak is van olyan formája, amely inkább reakció egy traumára, és van olyan változata is, amelynek a kiváltó oka elsősorban egy örökletes hajlam, idegrendszeri probléma.
– folytatjuk –
Jáki Zsuzsanna
Kopp Mária – Skrabski Árpád: Magyar lelkiállapot. Bp., Végeken Kiadó, 1995.
Feltöltve: 2014.09.14.
