Gondolatok a gondozó szerepéről
Beszélgetünk arról, hogy min megy keresztül a gyermek, hogy milyen gondolatok futnak végig a beteg vagy haldokló gyermek fejében. Esetenként foglalkozunk azzal, hogy hétköznapi, normálfejlődés során milyen belső konfliktusok és milyen fejlődési eredmények várhatók egy adott életkorban, és mennyire változtatja ezt meg a betegség jelenléte. Arról is szó esik, hogy milyen lehet vajon a tartósan beteg, vagy születési rendellenességgel, esetleg krónikus betegséggel küzdő gyermek szülőjének lenni. Vagy hogyan kellene, hogyan lenne jó viszonyulni a gyermekhez, hogyan lehet őket segíteni? Arról talán kevesebbet beszélünk, hogy mennyire nehéz is a gyermekek mellett lenni. Na de az, hogy miért, arról meg már végképp nem esik szó.
Az előbb felsorolt helyzetek közül bármelyik is az, amelyikben van, nincs könnyű helyzetben. Olyan eseményekkel, olyan érzésekkel és olyan gondolatokkal kell szembenéznie, amely más embereket csak időnként, vagy bizonyos élethelyzetben foglalkoztat. Ez pedig többek között a halál, a veszteség, az elmúlás, a lemondások.
Milyen is a gondozó szerepében lenni? A szülő általában megteszi a tőle telhetőt a gyermeke érdekében. Ez nagyon sokat jelent egy beteg gyermek esetében. Természetes, hogy napi szintű kérdés, hogy milyen ellátásra vigyék, hogy melyik módszer lehet a leghatékonyabb a gyógyulása érdekében, és sok esetben a gyermek lelki fejlődésére is tudatosabban próbálnak figyelni, ami utánajárást, energiát kíván. Ennyi teendő között megjelenhetnek a negatív érzések. Hiszen annyi mindent félbe kell hagyni, annyi mindenről le kell mondani, ha ezt az utat végig akarják járni. Fontos ilyenkor észrevenni a saját igényeket, a szülő saját igényeit. Egyrészt fontos azt tudni, hogy nem bűn, ha a szülő is néha megengedi magának, hogy valami róla szóljon. Ettől még nem kell azt hinni, hogy valaki „nem jó szülő”. A gyermek többet ér egy kipihent, 100%-osan jelen levő szülővel a nap nagy részében, mint a nap minden pillanatában egy leterhelt, megkeseredett, elfáradt szülővel, aki valójában nem képes rá figyelni. A kevesebb több, nyugodtan megengedhetnek maguknak is néha kényeztetést. Másrészt akkor is fontos észrevenniük a negatív érzést, az indulatot leterheltségük, fáradságuk, gyermekük iránt, ha végül úgy döntenek – vagy nincs más lehetőségük -, hogy folytatják a harcot, és nincs ebben pihenés, nincs ebben megállás. Azért fontos meglátni dühüket és indulatukat, mert akkor megengedték maguknak, hogy saját érzéseiket megéljék. Bár a cselekedetek szintjén nincs másra lehetőségük, de meg tudják fogalmazni, hogy mi jó és mi az, ami rossz Önöknek. Így alakulhat ki az a kép is, hogy a jó szülőség nem azt jelenti, hogy mindig, minden pillanatban jelen vannak, és mindig csak szeretetben, türelemben, odaadásban nyilvánulnak meg, hanem ugyanebbe a szülőszerepbe belefér az is, hogy néha csalódottak, dühösek, stb.
Miért nehéz beteg gyerekeket gondozni? Mert ez a negatív érzés – ami jelen van bizonyos időközönként -, nehezebben nyilvánulhat meg, mert sokkal inkább szükség van az intenzív jelenlétükre, mint más esetekben. Könnyít ezen a nehézség-érzésen, ha van olyan hely, olyan személy, ahol kifejezhetik ezeket az indulatokat is.
A betegség, a gyerekek gondozása ezeken túl azért is nehéz, mert kénytelenek szembesülni a halál kérdésével. Akkor is, ha nem olyan életkori periódusban vannak, amikor ez aktívan a gondolataik része lenne. Annak ellenére, hogy nem a szülők betegek, mégis gyermekük betegségén keresztül megélik, hogy lebetegednek, hogy legyengülnek, megváltoznak, elmúlnak. Ráadásul duplán nehéz, mert a gyermek félelmein és kérdésein túl még a saját félelmeikkel is szembe kell nézni. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, vállalni kell annak a kockázatát, hogy kellemetlen érzéseket élnek át saját elmúlásuk, szeretteik elvesztése és a búcsúzás kapcsán. Ezek megint csak természetes érzések, és – ha végigmentek ennek az útnak a harcán -, a gyermekkel megosztva ennek a folyamatát, mintát is mutathatnak neki, és ez összekötő kapocs lehet. Ilyenkor lehetséges a legmélyebben átadni saját hitvallásunkat, elképzelésünket az életről és halálról, saját spiritualitásunkról. De mindezek akkor lesznek megnyugtatóak a gyermek számára – és pont ettől nehéz beteg gyermeket gondozni-, ha nem csak a fejükben, a tudatos szinten vallják, amit mondanak, hanem átélték a negatív érzéseket, félelmeket, kételyeket is – amin a gyermek is keresztül megy -, és mégis megnyugvásra, békességre, elfogadásra jutottak.
Nem akarom túlhangsúlyozni a gondozás nehézségeit, hiszen tele van olyan pozitív élményekkel is, amelyek megerősíthetik gyermek és szülő, gyermek és testvér, vagy a szülők közti kapcsolatot. Fontos is, hogy szép közös emlékek, és mély érzelmi kötődés legyen a családban. De a hiteles együttléthez merni kell szembenézi a fájdalmas részletekkel is. Mivel ez szinte egy gyászfolyamat, elakadás, túlzott fájdalom és szomorúság esetén jobb szakemberhez fordulni, aki fényt mutathat az alagútban saját elköteleződéseik megtalálásához.
Standovár Sára
blog: www.gyermekmosoly.wordpress.com
Feltöltve: 2014.02.23.
