Lk 14,1-6
Sokan kerestek és találtak már gyógyulást Jézusnál. Különböző testi-lelki bajokban szenvedők tapasztalhatták meg, hogy a vele való találkozás új lehetőséget, új irányt adott az életüknek. Az elmúlt kétezer évben az orvostudomány sokat fejlődött, így ma már egészen más szemmel nézünk a régi betegségekre – a mai kórokat pedig gyakran nem találjuk meg a Szentírásban. Erre nincs is szükségünk hiszen a Jézussal való találkozás ma is gyógyít – akkor is, ha a betegségeket máshogyan nevezzük és értelmezzük.
Amikor ugyanis Jézus meggyógyít valakit, nemcsak a tüneteket tünteti el, hanem az ember személyének mélyére hozza el a gyógyulást, amely azután kihat az egész ember testi, lelki életére. S ekkor kezdődik az az izgalmas kaland, amiről az evangéliumok nem számolnak be: az egészséges élet megismerése, megtanulása és begyakorlása. Mert a gyógyulás elfogadása sokkal több, mint egyetlen gyógyító pillanat: egy életen át tartó folyamat. Vessünk egy pillantást arra, hogyan gyógyít Jézus váratlan körülmények között!
Lk 14,1 És történt, amikor bement a farizeusok egyik vezetőjének házába szombaton enni, és ők megfigyelték őt: 2 íme, egy ember, egy vízkóros jött elé. 3 És válaszolva Jézus mondta a törvénytudóknak és farizeusoknak mondván: „Lehet szombaton gyógyítani vagy nem?” 4 Ők pedig elcsendesedtek. És megfogva meggyógyította őt és elengedte. 5 És nekik mondta: „Ki az közületek, aki fiát vagy marháját – ha verembe esik – nem húzza ki azonnal szombaton?” 6 És képtelenek voltak ráválaszolni erre.
Jézust egy vezető farizeus hívja meg szombati lakomára. Ez a lakoma jó alkalmat adott arra, hogy találkozzanak és megismerjék egymást. Jó alkalom volt arra is, hogy Jézus tanítson, s a farizeusok, akik mindent megtettek azért, hogy jobban tetszenek Istennek, maguk is beszámolhassanak saját istenkeresésükről. Jézus elfogadja a meghívást, s megmutatja, hogyan lehet valójában megtalálni Isten közelségét és tetszését. Ő nem a látszatot, hanem a belső találkozást tanítja – elsősorban nem szavaival, hanem tetteivel.
A talán idilliként kezdődő lakomát egy váratlan vendég, egy beteg zavarja meg. A vízkór betegsége abban nyilvánult meg, hogy az ember állandóan szomjas volt és ivott, annak ellenére, hogy elegendő folyadék volt már a szervezetében. A túl sok folyadék pedig állandó nehézségeket okozott, a beteg pedig csak tovább ivott. Egy ilyen ember keresi fel Jézust. Gyógyulást keres, megállást a megállíthatatlanban.
Mit jelent az ő érkezése? A farizeusok mindent megtettek, hogy az Úr napját megünnepeljék, ezért rengeteg aprólékos előírást betartottak, s e váratlan vendég őket ebben igencsak megzavarta. A házigazda bizonyára azon gondolkodott, hogyan lehetne megszabadulni ettől a zavaró tényezőtől. Jézus, aki a farizeus házában mint a lakoma díszvendége foglal helyet, egészen más szemmel néz rá: tudja, hogy ez a vendég éppen az Istennel való hiteles találkozásban segíthet vendéglátóinak. Ezért mindenekelőtt a társaság részévé teszi a váratlan vendéget, és róla kérdezi az asztalnál ülőket. Ők hallgatásukkal tehetetlenségüket fejezik ki: képtelenek bármit is kezdeni a beteggel és Jézus kérdésével, mert mindkettő túlmutat gondolkodásuk szűkös keretén.
Jézus megérinti a beteget, aki meggyógyul, s elhagyja a lakomát. Jézus ezután a vendéglátóit szeretné meggyógyítani. Ők ugyanis nagyon hasonló betegségben szenvednek, mint a vízkóros. Csak amíg a vízkórost mindenki betegnek tartotta, a farizeusokra mindenki példaképként tekintett. Utóbbiak sohasem tudtak betelni saját jóságukkal. Mindig többet, mindig nagyobbat akartak tenni, s nem értették, hogy az Istenhez vezető út nem jószándékkal és reflektorfényben megtett jótettekkel van kikövezve. Ezért saját jóságukat bizonygatták önmaguk és mások előtt – látszólag jóllakva a kapott dicséretekkel, valójában persze mindig újabb, mindig nagyobb dicséretre vágytak. Most Jézus megmutatja nekik, hogy milyen egyszerű a gyógyulás: csupán Vele kell találkozni, aki annyit mond: elég, nincs szükség a mindig többre, mert a mindig többet ő maga adja. Ő az örök életre szökellő vízforrás (Jn 7,38), ő csillapítja az ember belső szomjúságát. Ez gyógyította meg a vízkórost, ezt a gyógyulást ajánlotta fel Krisztus vendéglátóinak, s ezt a gyógyulást ajándékozza nekünk is.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2016.08.31.
